• Hey, it's Isabelle
facebook

Lájkold az oldalt a Facebookon is, hogy le ne maradj a legújabb bejegyzésekről. :)

 
you know my name?

Blog ► Iza ► Érd.   Log in


Üdvözölök minden idetévedő lelket. A nevem Isabelle, Törökroszágban lakom, tizenkilenc éves vagyok, és ez itt az én igencsak sok témát bontogató blogom. Nagyon szókimondó vagyok, mindenről megvan a véleményem, és azt el is mondom, ha kell nyersen. Foglalkozom írással, foglalkozom zenével, design készítéssel, és emelett rengeteg buta, és elgondolkodtató dologgal. Ezeket szeretem ide felfirkálni, és ha téged érdekel, várlak sok szerettel vissza, illetve nyugodtan írj kommentet, chatbe, akárhova, mert imádok barátkozni. :)

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Címkék
 
Kedvenceim

                          

 
weekly

 
about site
Téma Blog
Admin Isabelle
Nyitás 2017.03.07
Kredit Kreditelek!
Kód Nikkii & Gergõ & Efruse
Email izzyy762@gmail.com
 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.06.16. 23:45
2017.06.12. 18:55
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

 

whats going on?

Bővítések

2017.03.25. 00:10, Isabelle

Nos, elérkeztünk oda, hogy most már a tartalmi bővítésre is oda figyelek.. :D /Ideje volt Iza/ 

Úgyhogy, bővítettem egy 'kicsit' a tartalmat :3 Illetve, indítottam egy új szavazást. Az előző kérdés az volt, milyen postokat látnátok szívesebben. Összesen tíz szavazat érkezett, és a legtöbb szavazat, pontosabban négy, az elmélkedős postok kapta. Így, azt terveztem, hogy jövő hét hétfőtől, négy napon keresztül minden este jövök nektek egy elmélkedős posttal. :) 

A mostani kérdés, hogy szeretnétek-e ha lehetne design-t rendelni. Őszintén szólva, elég sokat fejlődtem már úgy érzem, hamarosan kész kódos referenciák is láthatóak lesznek az oldalon, így most arra tudtok szavazni, hogy szeretnétek-e, és ha igen, akkor hogyan. :) 

Feltöltöttem az eddigi összes elkészített fejlécemet az oldalamra, belinkelve a letöltő linkkel. PSD formátumban tudjátok őket letölteni, de tudtok nekem írni ha valamelyik tetszik,és nincs Photoshopotok, hogy mit szeretnétek ha változtatnék rajta, és megcsinálom :) Természetesen eddig minden ingyen, és bérmentve van. Egyetlen kérésem,hogy tüntessétek fel ezt az oldalamat forrásnak, vagy a lovely-ninadobrev.gportal.hu-t! :) És kérlek írjátok meg chatbe, vagy hozzászólásba bárhol, ha elvitettek bármit, mert azért kíváncsi vagyok *-* 

  ÉRDEKESSÉGEK > INGYEN ELVIHETŐ DOLGOK > PSD FEJLÉCEK

Illetve, megírtam a kreditlistámat is. Ez a dolog mostanában nagyon elterjedt lett, ami nagyon jó! Erre a listára felkerülnek azoknak az embereknek a neve, akik valamilyen úton-módon hozzájárultak az én weblap szerkesztői 'karrieremhez'. Tehát, ha például segítették a munkámat azzal, hogy készítettek letölthető textúrákat, felhasználható css kódokat, kód részleteket, kód leírásokat, mindent, ami egy weblaphoz szükséges. Beírtam egy személyt,akivel egyáltalán nem tartom már a kapcsolatot, a barátságunk megszakadt, de úgy érzem az  ő neve is szükséges a kredieléseim közé. :)) Nézzetek be mindenhova, mert tényleg megéri :*

  ÉRDEKESSÉGEK > KREDITELEK

Bárcsak

2017.03.18. 02:06, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/gt3i0wyktxjv0rgiv11p.jpg

Hajnali 4:10. Már tegnap is le akartam írni, csak elfelejtettem, hogy hiába jelzi a dátum és időnél a 2:10-et jelen pillanatban azt hiszem, mert Magyar időszámításba rakja ki, és itt kettő óra eltolódás van. :) 

Szóval, hajnali 4:10. Ismét. Valójában, nem terveztem ismét ezt a bejegyzést, de hihetetlen, hogy egy csendes éjszaka, egy szál cigarettával az ablakban, mikre vesz rá. A gondolkodásra. Lehet hogy túl sok a negatív, a depresszió, de sajnálom. Ez vagyok én. Ez is. Lesz majd jobb is. Ki akarok írni magamból mindent. Nem azért, hogy sajnáltassam magam. Egyszerűen csak jól esik. Jól esik tudni azt,hogy van egy felület, ahova bármikor, bármit kiírhatok. Még akkor is,ha nem olvassák. 

Hajnali 4:12. Pontosan 6 perccel ezelőtt, kimentem a konyhába szokásos módon, hogy rágyújtsak. Kinyitottam az ablakot, mint mindig, de most valami arra késztetett hogy ki üljek az ablakba. Hát, felültem a konyhapultra, és kitámaszkodtam az ablakon, és néztem a szemben lévő panel házat, az eget, és a fél teli holdat. Eszembejutott, hogy sokszor akartam már írni,hogy hol is lakom, és miért, de más kereteken belül szerettem volna ezt megosztani, de most úgy érzem itt az ideje. És annak is, hogy színt valjak. Hogy miért jött létre a blog, hogy miért olyan sok a negatív, depressziós poszt. 

Nos.

Én Törökországban lakom. Igen. Most biztosan mindenki pislogott egyet, hogy 'Jaj, de jó neki'. Nem, nem jó. Nem vagyok nagyravágyó... Najó.. Talán egy kicsit, de nem így. Tudok örülni minden apróságnak, megtudom becsülni a dolgokat, amik az életben adatnak. Régesrégi álmom volt,hogy utazzak. De nem pont így,hogy itt is ragadjak. Édesanyám itt ment férjhez, kettő évvel ezelőtt. Ő már azóta itt van. Én csak kilenc hónapja, de életem eddigi leghosszabb kilenc hónapján vagyok túl. Egyik napról a másikra összepakoltam, és jöttem. Jönnöm kellett. Elvesztettem egy számomra fontos embert Magyarországon, és már nem volt ami ott tartson. Sajnos. Így jönnöm kellett. 

Nem panaszkodom, tökéletes családi környezetben élek, és végre tizenkilenc év után, nem kell azt mondanom hogy 'Nincs pénzünk'. Mert az is van. Nem ezzel van a probléma. A probléma, a magánnyal van. Pontosan, amióta itt vagyok, kilenc hónapja, azóta öt embert ismertem meg, de mind az öt mára már egy emlék. Az egyik a volt barátom, és a másik négy pedig az ő barátai. Nos, amikor elhagytam a volt barátomat, 'őket is elhagytam'. Ennek pontosan lassan négy hónapja. Nem, nem bánkódom, jól döntöttem,mert nem tett boldoggá. És van most más személy az életemben, akit tiszta szívemből szeretek, úgyhogy, nincs okom panaszkodni. Nincs szakitás utáni depim, meg semmi ilyen. Jobb ez így. Sokkal. 

Nos, akkoriban is,amikor együtt voltunk, körübelül hetente kétszer mentem az utcára, mert unalmas típus volt. Mindig otthon akart ülni. Ugyan, volt valaki mellettem, de mégis egyedül voltam. Magányos. 

Egyszóval, kilenc hónapja mondhatni nincsen senkim,csak anyukám és a nevelőapukám. Egyedül vagyok. Nem megyek emberek közé,csak nagyon ritkán. Akkor is a szüleimmel. Nem ismerek senkit,nem beszélem még a nyelvet, és teljesen egyedül vagyok. Ez az oka mindennek. 

A post valódi lényegét, másra terveztem. "Bárcsak". Ahogy kint ültem az ablakban, és néztem a csendes eget, megállt egy taxi a házunk mellett, kiszállt belőle egy nő és egy férfi. Látszólag ittas állapotban volt a hölgy, és jókat nevettek a férfival. Nos, ez elgondolkodtatott. Oké, nem az első eset, mert a napomból egy óra megy mindennap arra,hogy az ablakomban ülök, és a külvilágot nézem. Esküszöm. Beteges. De egyszerűen, belebolondulok már az egyedül létbe. Legalább ennyi, hogy kinyissam az ablakot, és haljam az emberek hangjait. Még akkor is,ha nem értem miről beszélnek. Csak érezzem azt,hogy még vannak emberek rajtam kívül a világban. 

Ahogy megnéztem azt a nőt, és azt a férfit, végig futott rajtam minden, hogy ... BÁRCSAK,énis kitudnék szállni egy taxiból egy barátnővel, egy baráttal, talán még BÁRCSAK kicsit ittas állapotban is lennék. BÁRCSAK, lenne valaki, akivel csak úgy összefutnánk az utcán néha. BÁRCSAK,lenne valaki, akivel elmehetnék egy moziba, akkor is ha nem értem a filmet. Csak a feeling. És az a valaki ne mindig a szüleim legyenek. Húsz éves leszek lassan, és a szüleimmel járok mindenhova, múltkor még bowlingozni is velük mentem, mert nincs kivel. Szószerint. Nincs senkim. Honvágyam van. Kell valami, ami oda láncol. Ami Magyarországhoz láncol. Ami oda köt. Csak érezzem azt,hogy egy részem még ott van. Csak emlékezzek arra,hogy milyen volt ott. Hogy milyen volt minden hétvégén bulizni. Hogy milyen volt amikor felszálltam a buszra, és ha mások nevettek, velük együtt tudtam nevetni, mert értettem miről beszélnek. Hogy érezzem azt,hogyha körülnézek, akkor nem egy teljesen ismeretlen várost látok, tele ismeretlen, és fura emberekkel,akik más nyelven zagyválnak. Érezzem azt,hogy valahova tartozom. Legyen valami, amibe kapaszkodhatok. 

Hm. :) A barátom olyan édes. Sokszor elmegy a házhoz, ahol laktam Magyarországon, és vagy felhív videókamerával, ha van ideje, vagy pedig lefényképezi nekem. Azt mondta, így olyan, mintha kicsit ott lennék. BÁRCSAK.

Bárcsak ott lehetnék. Bárcsak megfoghatnám a kezét, és együtt besétálhatnánk a kapun, miközben kisgyerekek az utcán labdáznak, és felőlem beszéljenek csúnyán, az sem érdekel. De legalább érteném mit mondanak. Bárcsak bemennénk, és a szüleim, a keresztanyukám, és az unokatestvéreim ott várnának minket a konyhában, nevetgélve, rádiót hallgatva, a húgom a haját dobálná, és arról áradozna milyen helyesek a nyolcadikos fiúk. BÁRCSAK.

Látom. Látom magam előtt. Látom azt,hogy egy nap ez így fog történni. Egy nap ott leszek, és ez fog várni. De csak remélni tudom, hogy a szüleim is az asztalkörül fognak ülni. Mert nélkülük, nem vagyok teljes. De így sem, úgyhogy. Mondtam én, hogy rengeteg döntést kell meghoznom. :) Nos.. Igen.. 

Én csak.. Csak szeretnék valakit. Valakit, aki átjön megvígasztalni ha sírok. Legyen lány, fiú, bánom is én. De csak barát legyen.. Valaki, aki közel lakik, akihez átmehetek és szónélkül kipakolhatom a hűtőt. Valaki, aki felhív,hogy hogy vagyok, és mivan velem. Valaki, aki szeret. Mint barátot. És nem szúr hátba. Valakit, akivel elmehetek abba a kurva moziba. Akivel elmehetek az utcára, és nevetgélhetek, és nem érdekelne senki, hogy ki van körülöttünk. Akivel hangosan, és őszintén nevethetek. Akivel elmennék egy buliba, és koccintanánk a barátságunkra. Valakit... Kérlek.. Csak.. Valakit.

 

Csak kapcsold ki!

2017.03.14. 00:05, Isabelle
https://68.media.tumblr.com/802ff6c5fb026fd418916f41febf25dd/tumblr_nxsf4zZYxD1ubmh8ao1_500.jpg

Nos, igen úgy voltam vele,hogy most már semmi értelmes postot nem tudok hozni. Viszont, az utóbbi másfél órában ez változott. Valójában, azt hiszem talán erre közre játszott a Tumblr, és egy bizonyos film. Megnéztem a "Kálvária" című filmet, ami egy pap utolsó hetét mutatja be. Nagyon megrázó, és nagyon elgondolkodtató, tanulságos film. De, most nem a filmről szeretnék beszélni, befogom tenni film ajánlóba. 

Az utóbbi napokban, úgy érzem a kapcsolatom egyfajta hullámvölgyet él át, mégpedig a távolság miatt. Ugye, már írtam hogy nagyon nehéz távkapcsolatban lenni, és a legfontosabb a bizalom. Nagyon, óriási, elképesztő bizalomnak kell lennie köztetek ahhoz, hogy a távkapcsolat valóban működjön. Sajnos, én azok közé a szerencsétlen emberek közé tartozom, akiket az ég megáldott egy nagyon magas féltékenységi szinttel. Rettenetesen féltékeny vagyok, és sajnos ezen nem tudok változtatni, bármennyire is próbálkozom. Rosszabb vagyok mint az FBI, esküszöm. Képes vagyok olyan teóriákat gyártani, amiket szerintem más ember ki se találna. Azaz, nem gyártana le. Na de, beszéljünk a lényegről.

Kettő part közt evezem, és átkell térnem az egyik oldalra, mindenképp. De melyik legyen? 

A bal oldali.

Ezen az oldalon, azt hiszem elengedem az érzelmeimet, hogy csak menjenek. Menjenek úgy,ahogyan kell. Nem szólok bele, nem irányítom, hagyom. Jöjjön magától minden, aztán vagy pofára esek, és csalódok megint, vagy nem. Ez a jövő titka. De valójában, érzem hogy nem kellene, ugyanis a fiúk nem szeretik az ilyen lányokat. /Erről is lesz egy bejegyzés, felírva!/ Nagyon nehéz, úgy szeretni valakit, és úgy távol lenni, hogy közben tudod hogy eljön az a pont,amikor együtt lehettek, de az túl messze van. Túl messze. De mégis reménykedsz, hogy kibírja a kapcsolatotok, hogy kibírja Ő. Mert ha rólam van szó, a kisujjamból rángatom ki, ha nem féltékenykedek, és nincs okom rá, semmi probléma. Simán kibírom. De Ő nem biztos. :/ 

A jobb oldali.

Itt kikapcsolom az érzelmeim. Szószerint. Nem hagyom, hogy azt érezzem amit most,és nem hagyom hogy ennyire szeressem. Hogy ennyire megviseljen, ha civakodunk, ha valami rosszat mond, ha én mondok valami rosszat, ha esetleg rosszat tenne. Itt csak vagyunk, semmi kötődés nélkül,az én felemről, és így nem sérülök. Az a bizonyos fal. Az,amit felhúznék ha ide eveznék. Építenék egy kis kuckót, és ott lennék bent, táávol az érzelmektől, távol az emberiségtől, és a szeretettől. Persze, ezt pedig tuti hamar levágná, és ki akarna együtt lenni egy érzelemmentes lánnyal, aki kábé, szarik rád. /ha megtudnám tenni. Ebben sem vagyok biztos./

És az a bizonyos arany középút, ahol evezem. 

Jelenleg,próbálom magam lebeszélni az érzelmekről. A kötődésről. Mindenről, ami a szerelemmel jár. Próbálom úgy felfogni, hogy ha van van, ha nem lesz, nem lesz. Majd idővel lesz másik. De ez nem megy. Nem tudok így élni. Fontos nekem. Szeretem, és nem merek belegondolni,hogy mi lesz ha elveszítem. Elcsépeltnek tűnik, de ő az egyetlen olyan ember jelenleg az életemben, akiért érdemes felkelnem. /pár apró dolog mellett, és persze a szüleim/ de értitek mire gondolok. A nap 24 órájában beszélünk, írásban, telefonon, kamerázunk, mindent megteszünk annak érdekében hogy elviselhető legyen a távolság, de basszameg. Nem az. Elviselhetetlen. Anyukámék hogy csinálták ezt 6 évig, fogalmam sincs. Nekem már most minden bajom van, kettő hónap után. 

Nem azt mondom,hogy úristen de szerelmes vagyok, és megölném magam ha elhagyna. De... Fontos. Fontos nekem nagyon. És nem akarom elveszíteni,és ha kell küzdök. De talán,az unalmas lenne.

Talán újra unalmas lennék, ha én megpróbálnék mindent megtenni a kapcsolatunkér. Talán, hagynom kéne hogy ő próbálkozzon, hogy ő akarja jobban. De azt hogy érjem el? Ha nem foglalkozom vele, lehet ő sem fog velem. És akkor? Elvágtam magam alatt a fát. Hogy "majd én megmutatom". Aztán megint én sírok majd át éjszakákat.

Ahj. Sehogy sem jó. Oké, ez most nem éppen egy motivációs poszt volt,és nagyon sajnálom, de jó érzés volt kiírni ezeket belőlem. És hogy mit fogok csinálni? Ha van valami ötletetek, vagy véleményetek, várom Chatben, vagy kommentben, mert nekem ötletem sincs.... :')

Jó éjt..:')

Just friends

2017.03.10. 16:38, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/w4qidfiapwt65oxevcpk.png

Csak barátok.

Mint a címből is kiderült, ma szeretnék kitérni a fiú-lány barátságra. Előre leszögezem, hogy ez a téma nagyon megosztó, és nekem nagyon negatív véleményem van evvel kapcsolatban, viszont a jó hír, hogy a cikk végén találhattok pár tanácsot, lányoknak, és fiúknak is egyaránt, hogyan kerülhettek ki a barát zónából, és egy kis motivációt arra, hogyha bekövetkezett az amire már az emberiség 70%-a számít, egy fiú-lány barátságban, azaz, a szerelem, akkor miért is mondjátok el a másiknak.

Igen. Nem hiszek a fiú-lány barátságban. Egyáltalán nem. Valóban, kiskorban lehet fiú barátod, lány barátod ha fiú vagy, de ez nem mehet egészen felnőtt korotokig.Ha mégis, akkor sok szenvedésnek lesztek kitéve. De kezdjük az elején.

Top 10-es Instagram lányok

2017.03.09. 14:56, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/akcvgp5317c72fksa2ru.png

Nos. Elérkeztem a következő bejegyzésemhez, amire a témát nem volt nehéz kiválasztanom. Vannak azok a bizonyos TABU témák, amik miatt azért nem beszélünk, mert nem akarunk irigynek tűnni. De könyörgöm, itt nem az irigységről van szó, hanem az elnyomásról. Hogy miért? Szokásos kérdést felvetően, "sosem leszek olyan jó mint ők". 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |