• Hey, it's Isabelle
Nyctophilia
http://nyctophilia.gportal.hu
 
MIIV KAMPÁNY

Mi ez?

 
you know my name?
 

Üdvözölök minden idetévedő lelket. A nevem Isabelle, Törökroszágban lakom, tizenkilenc éves vagyok, és ez itt az én igencsak sok témát bontogató blogom. Nagyon szókimondó vagyok, mindenről megvan a véleményem, és azt el is mondom, ha kell nyersen. Foglalkozom írással, foglalkozom zenével, design készítéssel, és emelett rengeteg buta, és elgondolkodtató dologgal. Ezeket szeretem ide felfirkálni, és ha téged érdekel, várlak sok szerettel vissza, illetve nyugodtan írj kommentet, chatbe, akárhova, mert imádok barátkozni. :)

 
Instagram

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Címkék
 
Kedvenceim
Amy   <   Álarcoshölgy   <   Ninaa   <   Pandaa   <   Ananász lány   <   Anna   <   Audrey   <  Shana    <   Dzseni   <   Teo   <   Thea   <   Gréti   <   Elena
 
weekly

 
about site
Téma Blog
Admin Isabelle
Nyitás 2017.03.07
Kredit Kreditelek!
Kód Nikkii & Gergõ & Efruse
Email izzyy762@gmail.com
 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.05.20. 21:21
2017.05.15. 21:11
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 
whats going on?

Élménybeszámolóóóó

2017.04.30. 15:12, Isabelle
Címkék: istanbul blog

Nos nos nos, kis olvasóim. Ismét olyan bejegyzéssel jöttem, amilyen eddig még nem volt a blogon. Mégpedig, egy *dobpergés* élménybeszámolóval. /Biztosan nem találtátok ki a címből/

Tegnap, azaz 29.-én, Istanbulba voltam a barátomnál. Ugye,ő ott lakik, ezért hétvégente, sajnos csak egy teljes napot, de én megyek, és akkor találkozuuunk. 

Azt kell hogy mondjam, hogy elképesztő, és hihetetlenül szeretem ezt a kis majomkát. Imádom. Annyira tudja hogy mit szeretek, annyira tudja hogy mivel lepjen meg, mivel nyűgözzön le. Persze, Istanbulban ez nem is nehéz, hisz maga már csak az odaút lenyűgöző, ahogy jobbról-balról látod a tengert olykor. Tudni illik, hogy szerintem én tenger függő vagyok. Egyszerűen, nem tudok betelni a látványával, akárhányszor mentünk le tavaly nyáron fürdeni, sosem akartam hazajönni, mint egy kisgyerek a nagy hullámokban bújkáltam, hogy nehogy valaki észrevegyen, hátha ott felejtenek. Sajnos sose felejtettek ott.. :D Na de, az élményeim.

Sokszor voltam ugyan Istanbulban, de az mégis azért más, amikor ott vagy azzal a személlyel, akit imádsz, és csak ketten vagytok, jólérzitek magatokat, mystorizgattok, ölelkeztek romantikusan mondjuk *spoiler* egy hajón, és egyszerűen csak éltek a pillanatoknak, szeretitek egymást, és körülvesz egy eszméletlenül gyönyörű város, ország. 

Reggel 7 órakkor keltem, ugyan csak 10kor indult a buszom, de ilyenkor 2 órát azzal töltök hogy mit vegyek fel, a nagy Ő-höz ugyebár, de mindig vagy 50szer átöltözöm, és aztán miután elmegyek azon jár az eszem,hogy jobb lett volna az első szettnél maradni. Nos, ez most sem volt másképp, de mindegy. Ez volt csak a legnagyobb baj. Szóval, felkeltem, megittam a kis kávémat, elszívtam a tüdőrombolómat, és neki álltam készülődni. Egy csíkos hátul hosszabb, elöl rövidebb ing volt rajtam, és a sötétzöld nadrágom, amit amióta megvettem agyon hordok, mert imádom. Plusz, a fekete Nike cipőm. Elvittem mindenesetre, a halványrózsaszín boomer dzsekimet is, (ja igen, képzeljétek, sikerült végre beszereznem) bár nem volt szükség rá, csak este mikor hazafelé jöttem. Nos, buszra szálltam, és izgatottan vártam hogy megérkezzek. A kis szerelmem, tudni kell,hogy rettenetesen féltékeny, tehát ennyire féltékeny embert én még sosem láttam, és öt percenként írt Whatsuppon, hogy mit csinálok, hol tartok. Hát, vajon mit csinálok. Ülök a buszon,természetesen. Nos, mikor elküldtem neki a helyzetemet, tudjátok ez a helyzet megosztás, akkor kapott észbe,hogy körübelül 20 perc van még, és oda érek. Ő meg még sehol. Tudni illik, elég messze lakik ő attól a megállótól ahol én leszállok, körübelül busszal fél óra, kocsival lehet egy óra is a dugó miatt. Úgyhogy, természetesen vártam rá..:D De nem baj, a nap többi napszakában kiengesztelt.:D

Miután megjött, felültünk egy buszra, és bebuszoztunk Istanbul szívébe. Elképesztő. Csodálatos. Gyönyörű. Egyszerűen nem tudom hogyan önthetném szavakba. Amúgy, megfordult a fejembe,hogy mi lenne ha elkezdenék vlogolni is ilyen helyzetekben, és ide feltölteném nektek. Mert szeretném ha azok az emberek, akik nem tehetik meg,hogy utazgassanak, vagy akiknek nincs lehetőségük, azok is lássák azt amit én,mert egyszerűen vétek kihagyni. Persze, az nem ugyanolyan mintha valóban ott lennétek, de mégis közelebb hozlak titeket Törökországhoz. Ha szeretnétek amúgy,akkor hagyjatok egy kommentet itt, vagy a Chatben, és akkor meglátom mit tehetek ennek érdekében :3 

Szóval, miután bebuszoztunk, utána felültünk egy villamosra, és elvitt egy elképesztő helyre. Egy kikötőhöz, ahol tele volt óriási hajókkal, és a tenger csakúgy csillogott a meleg, napsütéses időben. Csak néztem rá,hogy most komolyan gondolja hogy hajózni fogunk, vagy csak úgy idehozott hogy láthassam? Természetesen az első tippem volt a helyes, és már fogta is a kezem nevetve, húzott magával hogy megvegye a jegyeket. Én szóhoz sem tudtam jutni, csak ámultam és bámultam. Rengeteg ember, körülbelül szerintem az egész Budapestet összegyúrnánk, és egy 1 kilóméteres körzetbe tennénk, még az sem lenne elég ahhoz, hogy mennyi ember volt az utcán tegnap. Mindenhol. Megmozdulni is alig tudtál, elképesztő mennyien vannak. Érdekesség képpen amúgy, Istanbulba 15 millió ember él. Magyarország össz lakosa körülbelül 7 millió. Na most képzeljétek el, a kétszeresét Magyarország lakosságának, egy városba gyúrva. igen, gondolhatjátok.

Sorba hálistennek nem kellett állni, hanem csak így mentél, a többi ember után, és felszálltál a hajóra. Lent maradtunk a legalsó szinten,mert nekem mint mondtam a tenger a mindenem, hogy minél közelebbről láthassam. A kis medúzákat, a kis halakat.. ahw *-* Nem akartam felmenni, így a hajó hátuljába ültünk, az első szinten.. Amúgy, 3 emeletes volt.:) Elképesztő volt, csináltunk egy csomó képet, egy csomó videót, és annyira éreztem a szerelmemen a szeretetet, hogy áhh.. Szorongatott,ölelgetett, puszilgatott, és jajj. Nagyon boldog pillanatok voltak ezek, sőt, így az egész nap. 

Miután a hajó kikötött Istanbul másik oldalába, mentünk még egy kört.:DDDDD Csak úgy, mert élveztük haha.:D Na, de utána, felültünk ismét egy villamosra, és bementünk egészen a város közepére, ahol majdnem mondhatni hegyet másztunk egy kávézóér.:D Mégpedig, az Ağa Kapısı nevezetűért. *-*

Eszméletlen volt. Az egész kávézó egy nagyon nagyon meredek utca tetején van, és 3 emeletes kávézóról beszélünk, és bárhova ülsz, belátod majdnem egész Istanbult. De a fontos dolgokat látod. A tengert, a hidat, és áhh.... Gyerekek nem tudok írni, mert még mindig izgalommal gondolok vissza rá, és le se tudom írni hogy mit láttam pontosan, jaj. 

Na szóval, ott ültünk egy jó órát, meg "reggeliztünk" délután 3 órakkor.:D És ittunk egy-egy gyümölcslét jéggel. 

Ezután pedig, miután lefelé majdnem rohanva mentünk a meredek utcába, mert annyira nem tudtunk menni rendesen,mert tényleg nagyon meredek volt, átsétáltunk a híres Boğaziçi Köprüsü, azaz a Boszporuszi hídon, ami szintén eszméletlen látványt nyújtott, sokkal jobb volt, mint amikor kocsival mentem át rajta.:) Azután vettünk egy metrót, és elmentünk Istanbul egyik másik szívébe, a Taksimba. Tudni illik, itt található rengeteg bolt, beülős hely, egy gyönyörű park a végén, egy (azt hiszem) Katolikus templom, csak úgy a látvány kedvéért, és rengeteg ember. Utoljára mikor ott voltam, volt egy vasút is, ami az utca közepén ment, de azt már kivették onnan sajna :( Tudni kell,hogy a Taksim este a leghangulatosabb, és a leggyönyörűbb. Teljesen kivan világítva, rengeteg, de RENGETEG ember van, mozogni szintén alig tudsz,esténként énekelnek az utcán, táncolnak, és óriási hangulat van. Ja, és a legtöbb Török sztár itt lakik. (Kerestem én Burak Özçivit, és Kaan Urgancıoğlut, a Kara Sevda sztárjait, mellesleg jelenlegi kedvenc sorozatom, de sajna nem találtam.:D De ez titok, pszt. Mármint hogy kerestem haha :D) Mivel ott nem készítettem fotókat, mert lemerült a telefonom, sőt, sajnos elég kevés képet sikerült készítenem, készítenünk, ezért majd a google-ból rakok be képeket,hogyis kell elképzelni. :) Ott sétáltunk egyet, aztán beültünk a Burger Kingbe, ott megittunk egy-egy milkshake-et, epreset természetesen, és elmentünk a Taximnak a végén lévő kis sétányra, és az időnk további részét ott töltöttük. Leültünk, beszélgettünk, bohóckodtunk, komoly dolgokról is beszéltünk, és egyszerűen csak szerettük egymást.:3

Sajnos,este 8 órakkor indult a buszom, mert 10-re haza kellett érnem, így fájó szívvel elbúcsúztunk, és felültem a buszra, és hazajöttem. 

Életem egyik legboldogabb napját töltöttem tegnap, ezért gondoltam megosztom veletek is. A videókból megpróbálok gifet készíteni, és azokat ide feltenni nektek.:) Sajnos a szerelmem nem érti, de innen is még egyszer ÓRIÁSI KÖSZÖNETET SZERETNÉK MONDANI NEKI, mert még egy fiúnak sem sikerült az életem legszebb napjává varázsolni az átlagos napjaimat.:) (Remélem érhető.:D) Na, és akkor jöjjenek a várva várt fotók :3

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |