• Hey, it's Isabelle
Nyctophilia
http://nyctophilia.gportal.hu
 
MIIV KAMPÁNY

Mi ez?

 
you know my name?
 

Üdvözölök minden idetévedő lelket. A nevem Isabelle, Törökroszágban lakom, tizenkilenc éves vagyok, és ez itt az én igencsak sok témát bontogató blogom. Nagyon szókimondó vagyok, mindenről megvan a véleményem, és azt el is mondom, ha kell nyersen. Foglalkozom írással, foglalkozom zenével, design készítéssel, és emelett rengeteg buta, és elgondolkodtató dologgal. Ezeket szeretem ide felfirkálni, és ha téged érdekel, várlak sok szerettel vissza, illetve nyugodtan írj kommentet, chatbe, akárhova, mert imádok barátkozni. :)

 
Instagram

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Címkék
 
Kedvenceim
Amy   <   Álarcoshölgy   <   Ninaa   <   Pandaa   <   Ananász lány   <   Anna   <   Audrey   <  Shana    <   Dzseni   <   Teo   <   Thea   <   Gréti   <   Elena
 
weekly

 
about site
Téma Blog
Admin Isabelle
Nyitás 2017.03.07
Kredit Kreditelek!
Kód Nikkii & Gergõ & Efruse
Email izzyy762@gmail.com
 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.05.20. 21:21
2017.05.15. 21:11
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 
whats going on?

Egy kapcsolat titka?

2017.05.13. 00:33, Isabelle

Hm. Egy ideje nem írtam érdemleges bejegyzést, de megtudom magyarázni. Nagyon sok időt elcsesztem egy blogspot-os oldal létrehozásával, ugyanis azon voltam hogy elköltözök. De aztán mégse. Nem tudom, számomra nehéz a blogspot, számomra nem olyannyira személyre szabható mint a G-portál, és nem érzem ott otthonosan magamat. Úgyhogy, maradok. Még. 

Sokminden nem történt velem az utóbbi hétben, sőt, elég szar hogy ezen a hétvégén nem találkozunk a barátommal, és ez most megvisel..:DDDD Megszoktam hogy a Pénteki éjszakákban korábban lefekszem,mert Szombaton Istanbuuul, de most nincs. 

Amúgy, közben 1 hónaposak is lettünk /de cuki/ és eszméletlen aranyosak voltunk egymással. Vagyis, én készítettem neki egy videót, amibe beleraktam az összes 1 hónap alatt készült képeinket, videóinkat, boomerangjainkat, és alá raktam egy nagyon cuki számot. Nagyon nagyon örült neki, megkönnyezte, és azt mondta hogy ez volt élete eddigi legjobb pillanata, hogy most így egybe láthatta ezt a gyönyörű 1 hónapot. Hát, én meg ezen könnyeztem be majdnem, na mindegy. Aztán, mivel ő nem nagyon ért az ilyen kütyüs dolgokhoz, (:D) ezért ő csak egy hosszú, gyönyörű üzenetet írt, miközben cameráztunk, és folyton néztem hogy vajon kinek ír ennyire figyelmesen. Aztán amikor 10.-én, 00:00-t ütött az óra, azaz, már 11.-e volt, egyből elküldte az üzenetet, és így élőben olvastam és könnyeztem meg. Gyerekek, én nem szeretek beszélni itt a szerelmi életemről annyira, de muszáj leírnom ezeket az érzéseket amik most bennem vannak. 

Nem tudom hogy tudjátok-e milyen érzés a szerelem első látásra, vagy hogy hisztek-e benne.. Nos, ugye már leírtam a sztorit, hogy mi hogyan találkoztunk, és ez az volt. És azóta is tart, és egyszerűen, ő az első olyan barátom akinél tényleg nem merül fel az a kérdés bennem hogy "Vajon az egyikünk jobban szereti a másikat mint a másik?" mert nincs okom amiért feltegyem ezt a kérdést. Annyira ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazt akarjuk, támogatjuk egymást abban amit elszeretnénk érni, és egyszerűen érzem azt hogy mennyire szeret. És tudom, hogy azt gondoljátok hogy á, 1 hónap.. Majd változni fog. De higyjétek el, mindent ti csináltok a saját kezetekkel. Ha nem akarjátok hogy változzon nem hagyjátok hogy változzon, nem is fog. Ameddig égetitek a tüzet,és piszkáljátok a parazsat, addig minden tökéletes. Addig pontosan olyan, mint amilyen szeretnétek hogy legyen. Ne tévesszenek meg bennetek a számok. Hogy mióta vagytok együtt.

Tudjátok mi a kapcsolat egyik titka a sok közül? És sajnos, elég későn jöttem én is erre rá, ("későn" na mindegy) és azt hiszem az életemben ő az első fiú, akinek ezt nem kell elmagyaráznom. Aki tudja. És úgy is csinálja. Mindig pontosan tudja mikor mit kell mondani, tudja mikor mennyi romantikát engedhet meg magának, "magunknak", és tudja mikor kell komolynak lenni. Az egyik titok,hogy minden nap lenyűgőzzük a másikat. És nem, nem új ruhára, új fehérneműre gondolok, hanem belsőleg. Mondjuk el mindennap a másiknak hogy mennyire jó hogy van nekünk, mondjuk el mindennap a másiknak hogy mennyire szeretjük. És a másik legfontosabb dolog, hogy ne legyen büszkeség. Persze, egy alap büszkeségnek kell lennie. De nem kellenek ezek a "Nem mondom ki hogy szeretlek,mert akkor a haverjaim hülyének néznek, papucsnak, (fiúknak)" vagy a "Nem mondom ki először én, először mond te (lányoknak)".. Szóval nem, nem kell ezt csinálni. Ha szereted, mutasd ki neki, mert mi is ezt csináljuk. Nálunk nincs fal köztünk, nincs az a büszkeség, ami miatt papucsnak tűnhet a másik. Mi egyszerűen, szeretjük egymást.

Azt hiszem néha erről is kell írni, vagy beszélni. Elmondani a saját tapasztalatainkat.. De most sok bejegyzés tervem van, úgyhogy ráállok az ilyen "szerelmi, kapcsolatos" dolgokra is, és remélem tudok nektek újat mondani.:) 

Amúgy, nagyon sokat számít hogy mi mit akarunk, mit várunk el egy kapcsolattól. Régen voltam olyan hülye, hogy nem voltak elvárásaim, és csak belementem egy kapcsolatba azért, hogy ne legyek egyedül. Mindegy volt, milyen volt az a személy.. Egyszerűen nem volt annyi tartásom, hogy igenis meglegyen egy adott elvárásom, és annál nem lejjebb adni. És tudom,hogy ez nagyon gáz.. De azt hiszem valamilyen szinten kapcsolatfüggő vagyok. Nem függ a boldogságom egy másik embertől, félreértés ne essék, ez csak rátesz. Inkább azt mondom, hogy boldog vagyok én szingliként is, húhú, nagyon is. De mindig ott van valahol a fejemben hogy azért mennyire jó lenne ha lenne valaki. Vagyis, eddig volt. És azt hiszem nem tartozok azok az emberek közé, akik félnek egy kapcsolattól, vagy attól mit fog adni, vagy attól hogy mennyire fog megváltoztatni. Képesnek kell lennünk kompromisszumokat kötni, még akkor is ha nehéz, vagy ha nem igazán felel meg a mi életlátásunkhoz. Ha szeretjük a másikat, akkor igenis lekell mondani dolgokról, amiket amúgy szeretnénk. Példaként, nálunk ami az egyetlen problémát okozza, az a dohányzás. Ő nem dohányzik, focista létére természetesen, én pedig ugye már vagy jó' 6 éve igen... És nagyon nehezen tudja elvilseni, főleg hogy szokott probléma lenni a szívemmel, és teljesen igaza van. Bármennyire is nehéz, igaza van, és idővel le kell tennem. Nem azért mert ezt akarom, mert ha rajtam múlna, nem érdekelne, az se érdekel sokszor hogy szúr, ég, és fáj a szívem miután elszívok egy cigit, egyszerűen csak tudom hogy neki ez fontos, és megteszem érte.. Egyszer.. :D 

Szóval, elég hosszúra sikeredett ismét ez a bejegyzés.. De csak annyit szeretnék ezzel üzenni, hogy ne féljünk attól hogy egy másik ember mellett kik lehetünk, vagy milyen befolyással lesz az életünkre, mert nem kell. Ha nem érzed jól magad egy idő után, még kiszállhatsz. De ne féljetek az ismeretlentől. Persze, ezzel a poszttal nem a 13-14 éves lányoknak üzenek, hogy legyen máris kapcsolatotok, hanem az olyan embereknek akik már elég idősek ehhez, de félnek belevágni. :)

Hajráá, nincs mit veszíteni <3

 

Bírom én a kritikát, na de ilyet.

2017.05.02. 17:54, Isabelle
Címkék: elmélkedés
Nyugalom

Ekezdtek szaporodni a posztok a blogon, és ennek egyetlen egy oka van, hogy vagy nagyon történik valami, vagy nagyon nem történik semmi. Mostanság túl sok időm van, így láthatjátok ennek az eredményét. Most amúgy, tök hirtelen jött ez a poszt, mert nem akartam írni róla, mert mégis mit írhatnék. De egyszerűen nem tudom magamba tartani,és remélem hogy a bizonyos illető akinek a nevét nemsokára elolvashatjátok, ő is olvassa! HELLO TE!

Szóval, a történet annyi, hogy kaptam egy kritikát. Mármint, rendes igazi kommentes kritikát, mégpedig a történetíró versennyel kapcsolatban. Az illető a nem tetszését akarta kifejezni, amit teljesen megértek, és nincs is ezzel semmi gond, ugyanis a történet maga, vagy az írásom természetesen nem tetszhet mindenkinek. Na de hogy ezt ilyen szánalmas módon adja át, siralom.

Na szóval, tudjátok kitette a gportál a saját oldalára a történeteket, a nyerteseket, meg úgy mindent amit tudni kellett róla. és a következő komment érkezett: 

Lien:

"Miért jár ez a fejembe." - ez az írás egy nyelvtani és irodalmi tömegsír... :(

Na. Gyerekek. Elmondom én, hogy mi ezzel az egyetlen probléma. Nem az a gond,hogy nem viselem el a kritikát, mert húha, ha tudnátok mennyire elviselem. Sőt, mondhatni diplomatikusan kezelem is. Az egyetlen, ami igazán felbosszantott, hogy ez a valaki, legyen ez bárki, egy történetet nem küldött be. Nem linkelt egy oldal címet, nem linkelt semmit. Magyarul, valami interneten szörföző, biztosan mindent tudó kis senki, aki egy fél mondatot tudott kiemelni az egész történetemből. "Miért jár ez a fejembe." Ezzel, ő megpecsételte, és leírta azt gondolta, az egész történetet. Lehet,hogy voltak benne helyesírási hibák, vagy nyelvtani hibák, de DRÁGÁM. Én nem vagyok Magyar. MÉGIS, én voltam az aki beküldött egy történetet, ezzel párhuzamba MEGIS NYERTE. A tiéd hol van? Mutasd, had olvassam el, had lássam mekkora jampi vagy édesem. Utána lehet dumálni, és kritizálni. :) Ne szinte névtelenül kommentelgess, és emelj ki EGYETLEN EGY, FÉL mondatot egy 800 vagy hány szavas történetből, aminek amúgy,ha nem vetted volna észre mondani valója volt! És ezekszerint te vagy az egyetlen, akinek nem ment át. Akkor kivel is van a probléma? :) fucklogic, elmondom ne keljen annyit gondolkodnod, veled. 

Nagyon szépen köszönöm hogy kiadhattam a dühömet, és még egyszer elmondom, hogy nem arról van szó hogy nem bírom a kritikát, hanem arról, hogy egyes emberek mennyire rosszindulatúak, és köcsögök tudnak lenni a másikkal, főleg ha irigykednek. Sajnálom hogy nem te írtál egy badass történetet, és nem nyerted meg, tényleg sajnálom. Majd talán legközelebb. Csak akkor vigyázz, nehogy a nyelvtani és irodalmi tömegsír történet írója, újból jelentkezzen, és vigye el a nyereményt! 

Sok sok puszi drága Lien!

Utóirat: Csatolom az én kommentemet is, erre a frappáns hozzászólásra. 

Isabelle

Kedves Lien!:)

Ilyen szépen megalkotott véleménnyel, valószínűnek tartom, hogy tudtál volna te írni egy tökéletesen megformált történetet, ami bizonyára nyelvtanilag, és irodalmilag sem lett volna egy tömegsír. 

Várom a következő ilyen versenyen a te művedet, mert nagyon kíváncsivá tettél!:) 

További szép napot, a nyelvtani, és irodalmi tömegsír történetírója, Isabelle

 

 

Érzelem mentesség?

2017.04.28. 00:08, Isabelle
Címkék: elmélkedés

Tudom, hogy sokszor beszéltem már nektek erről a dologról. Beszéltem a hatalomról, és arról hogy nem jó érezni. De most szeretném egy kicsit bővebben kifejteni,hogy én mennyi év után, és miért jutottam el erre a szintre, hogy bátran kimondhassam, hogy gyűlölök érezni, sőt, ezt olyannyira fenn áll nálam, hogy én már szinte eszerint élek. Milyen? Fasza. 

Ebben a posztban lesznek személyes dolgok, amikre hogyha valaki nem kíváncsi, sajnálom, de ez is ehhez tartozik. Elmesélek egy két részletet az eddigi életemből, jót és rosszat is, csak hogy lássátok hogy miért vagyok ezen az állásponton. Kezdjük az elején. 

Volt egy barátom, nevezzük most mondjuk Pistának. Szóval, a Pistát nagyon szerettem. Azt hiszem ő volt az első ilyen.. "Szerelem" az életemben. Pontosan már nem emlékszem meddig voltunk együtt, talán másfél, 2 év.. Vagy kicsit több, pontosan nem emlékszem. Őt nagyon szerettem tényleg. De, sajnos úgy alakult hogy elváltak az útjaink. Ő lehet hogy utál engem, bár nem tudom miért, de én nem utálom őt. Kinőttem ebből az "utáljuk az exünket" korszakból. Sőt, a mai napig felnézek rá, mert elért valamit, amit más ilyen korban nem tudott volna. Azt hiszem, az ő vele való szakításom után döntöttem el, hogy többé nem szeretnék szerelmes lenni. Összetört akkor a szívem. Igen, bevallom. Talán, ő törte össze azzal,hogy elengedett. Mindegy is, a lényeg hogy egyszerűen nem érzem szükségét a szerelemnek. Persze, jó ha van valaki, aki nagyon szeret, és akit te is nagyon szeretsz, de.. Nem tudom. Nem tudom egyszerűen. 

Ő utána volt kettő másik barátom. Az egyiket ismerhetitek, az Ati. De róla nem szeretnék túl sokat mondani, mert nem volt igazi kapcsolat, ugyanis még ugye találkozni sem találkoztunk. Szóval, a másik.. Na, ő szeretett eddig a legjobban szerintem az összes volt barátom közül életemben. Viszont, ugye én teljesen át adtam magamat ennek a hideg, elhúzódó típusnak, és utána bármennyire is próbáltam magamba beszélni hogy őt szeretnem kell nem ment. Egyszerűen, napról napra jobban kezdtem el utálni. És ne kérdezzétek miért, nem tudom. Egyszerűen csak, képtelen voltam szeretni. Talán nem akartam eléggé.. És, miután szakítottunk nagyon jól éreztem magam. Igen, ez most furcsa lesz,de azt hiszem a 19 életévem alatt, ez az időszak, amíg szingli voltam, most, pár hónapja, volt életem legboldogabb időszaka. Szabad voltam, azt csináltam amit akartam.. Oda mentem ahova akartam, és nem volt problémám. Nem aggódtam, hogy vajon most az a valaki hol van, mit csinál.. Kivel van.. Alapjáraton egy betegesen féltékeny típus vagyok, és ezt be is látom. Ezért nekem még nehezebb egy kapcsolatban lennem, mint azoknak akik egészségesen féltékenyek. Én bármennyire is próbálkozom, ezt nem tudom legyőzni, nem tudom kinőni, egyszerűen ilyen vagyok. 

Na de, kanyarodjunk vissza. Volt az életemnek több törő vonala, vagy nem is tudom hogy mondjam, ebből egy kettőt mesélek csak el. Még.. 

Az egyik az volt, amikor a legelső komoly barátomra, akivel 3 évig voltunk együtt, rányitottam.. Amint éppen a barátnőmmel, mondjuk ki, baszott... Ja.. Nem volt kellemes, és akkor azt hiszem egy kicsit megtört a szívem, és ez olyan törés, amit még így ennyi év eltelte után sem tudok "feldolgozni". Semmit nem érzem már az a barátom iránt, de azért mégis valjuk be... Elég megalázó, és fájdalmas tud lenni. 

A másik.. Hát, ezt nem tudom hogy mondjam el,mert nem akarom hogy sajnálkozó posztnak tűnjön. És az emberek általában nem szokták ezt kirakni a világhálóra, de úgy érzem ezis hozzá járult ahhoz, hogy ilyen kőszívű legyek, mint amilyen vagyok. Beszéltem nektek a 13 rsw posztomban a megerőszakolásról, és ki is emeltem, hogy túl lehet tenni magad rajta. Nos, nekem sikerült. Igen, én is voltam sajnos ennek az áldozata, pontosan 16 évesen, egy Augusztus 20.ai napon. Ez is azt hiszem megtörte a szívem, de túl tettem magam, és mára már jól vagyok. Viszont,arról hogy aznap mi történt, arról sosem szeretnék beszélni, ha nem baj. 

Kanyarodjunk vissza az ovodára, általános iskolára. Ovodás korom óta utálnak az emberek, általában. Nem tudom miért, nem tudom miért váltok ki ekkora unszimpátiát az emberekből, de egyszerűen sehol sem fogadnak el. Ez a blog, az egyetlen hely, ahol.. Ahol önmagam lehetek. Ovodában azért nem fogadtak el,mert nem beszéltem a nyelvet, vagyis nem jól. A Magyart. Ezért kilettem közösítve. Pedig, szerettem volna játszani a gyerekekkel. Mindig adtam a kislányoknak babákat, bekötöttem a kissebbek cipőfűzőjét, anyáskodtam, de nem rosszból. Szóval, már akkor teljesen kivoltam közösítve. 

Általános iskola.. Szegény voltam. Mindigis szegények voltunk, szegény családban nőttem fel. Nem tellett converse cipőre, ami akkoriban rettenetesen menő volt. Sajnos nekem nem volt. Amikor pedig lehetett volna, anyáék azt mondták hogy inkább valami tartósabb cipőt válasszak, így a Nikeot választottam, de természetesen az akkori osztálytársaimnak az nem volt jó,mert az nem fehér converse, hanem egy Nike cipő. Így sem voltam elég jó. Ott is kiközösítettek, említenem kell kettő személyt, akik a falunkban laktak, és egészen ovodától úgy általános iskola 6. osztályáig terrorizáltak, sőt kissebb koromban megis vertek, sokszor. Első osztályban amikor még jól magyarul sem tudtam, a derekamig érő hajamat húzták a földön. Vele együtt engem is. Miért? Nem tudom. 

Rossz voltam. 14 éves kormtól kezdve, rossz társaságba keveredtem, rossz dolgokat csináltam. Elkezdtem én is megbántani másokat, mert engem is egész addigi életemben bántottak. Nekem is törték össze a szívem a fiúk. A leggázabb esetem az volt, amikor nem tudom hány éves lehettem, de még ez a "megfogtuk egymás kezét" járás volt, és egy fiú aki nekem tetszett megkérdezte hogy leszek-e a barátnője, MSN-en. Én igennel válaszoltam, és kérte hogy találkozzunk. Amikor elmentem, a barátaival nevetett rajtam, és azt mondta hogy csak 1 perces barátnő voltam. 

Oh, mindegy is. A lényeg,hogy én már tényleg nem szeretnék szerelmes lenni igazán. Nem akarom hogy újból csalódnom keljen. Tudom hogy nem szabad a múlt alapján ítélni, de egyszerűen nekem ez már sok. Én nem Hannah Baker vagyok aki megöli magát. Én inkább nem adom meg a lehetőséget az érzésnek, hogy ismét meglegyek bántva. Jól érzem magam, próbálok őszintén mosolyogni, és ennyi. Van egy családom, aki mindennél jobban szeret, és nekem ez elég. Nem kell nekem a szerelem. Van egy barátom, de nem állok túl drasztikusan a dologhoz, kitudja meddig fog tartani, mivel fog ő megbántani, vagy mi fog történni. Egyszerűen csak, vagyok. Szeretek embereket, mint embereket, és mint barátokat, de ennyi. TIsztelek embereket, és kész. Ha nincs szerelem, nincs fájdalom sem. 

#2 Elmélkedés - Hatalom?

2017.03.29. 00:30, Isabelle

A mai téma nagyon hirtelen jött, azt se tudtam hogy fogok-e írni ma, mert egyszerűen annyira nem volt témám.. Mint már említettem, elmerültem a Once Upon A Time című sorozatban, és a mai részt megnézve, elgondolkodtam valamin. Lehet,hogy ez a bejegyzés nagyon hosszú lesz, nem tudom kit fog érdekelni, és azt sem hogy mi lesz a kimenetele, mert őszintén szólva még nem fogalmazódott meg bennem pontosan mi az,amit át akarok adni. De elkezdem valahol, aztán meglátjuk mi lesz belőle. 

Szóval. Hatalom. Erről a szóról, a legtöbb embernek a pénz, a csillogás, a luxus, és az 'értékes' dolgok jutnak eszükbe. Ugyebár, ebben is van a jó, és van a rossz. Vannak azok az emberek, akik a hatalmat, jóságra 'költik', és vannak akik rosszra. A következő a kérdésem. Melyiknek éri meg lenni? Jónak? Vagy rossznak? 

Ez azért különös kérdés,mert erre természetesen egyből mindenkinek az lenne a válasza hogy 'hát jónak kell lenni' 'hát jó ember legyél' 'hát jól tegyél' satöbbi. De minek? Azaz.. Szóval, ássunk egy kicsit mélyebbre. 

A mai világban, sőt, alapból, a világban, mivel nem létezik mágia, nem létezik varázslat, nem létezik semmii lyen mesebeli dolog, a legfőbb hatalom a pénz. A pénz a minden. Ha nincs pénzed, lehetsz te akármilyen tehetséges, nem tudsz beiratkozni abba a zenész, vagy bármilyen egyetemre, mert ahhoz pénz kell. Lehetsz te bármilyen szép /Most a szerencsét ne nézzük/ nem lehetsz modell, mert ahhoz hogy ezen az úton elindulj elsősorban kell legyen egy portfóliódnak, ami nem kevés pénz. Lehetsz te bármennyire is szociális személy, ha nincs pénzed nem tudsz beülni egy kávéra valakivel, nem tudsz elmenni egy buliba. Ha nincs pénzed, egy semmi, egy senki vagy, és csakis szerencsével, vagy rengeteg munkával törhetsz előre. Úgyhogy, mondhatni, igen, a hatalom a pénz. Ha van pénzed, bárhova elmehetsz. Bárkit lefizethetsz, bármit megcsináltathatsz, bármit megvehetsz, bárki lehetsz. /Zárójelbe megjegyzem, hogy ezek a sorok legfőképp azoknak szólnak, akik nagyravágyóak. Akik elakarnak valamit érni az életbe,és nem elégszenek meg a családi élettel, a napi 8-12 óra munka utáni hazatéréssel, mosással, takarítással. Hanem többet akarnak. Mint én.../

Nézzük, mi történik, ha jó ember vagy. Ha azt tudod mondani magadról, hogy igen! nekem a szívem, a lelkem tiszta, és én mindig a legjobb döntéseket hozom ha másokról van szó. Nem hagyok szenvedni senkit, nem akarattal bántok meg bárkit is, és a rengeteg pénzt is amim van /tökmindegy hogy van-e/ jó célra fordítom. Vannak barátaim, van családom, szeretnek az emberek. Ha tegyük fel, mivel a jó embereknek általában vannak ellenségei,akik irigyek, azok a nyomodra törnek. Tökmindegy hogyan. Lehet kirabolnak, lehet megfenyegetnek, lehet megakarnak ölni, tök mindegy. A lényeg,hogy vannak rossz akaróid, akik miatt rengeteg mindent veszíthetsz. Ha tegyük fel, van egy rakat pénzed, és éppen kirabolnak, de ott van egy szeretted is,és pisztolyt fognak a fejéhez, hogy add oda az összes pénzed, te egyből úgyis a pénzt fogod adni,mert jó ember vagy,és szereted azt a szerettedet, és nem akarod elveszíteni. Jól döntöttél. Rendben. /Amúgy, zárójelben megjegyzem,hogy lehet ez a posztom után, egy boszorkánynak fogtok nézni, akinek nincsenek érzései /valóbannincsenek/ és aki nem törődik másokkal,de nem baj/

Eszedbejut az, hogy minek csinálod ezt? Oké, hogy ha jó ember vagy, átlagban mindenki szeret, megbízik benned, satöbbi.. De meddig? Örökké senki nem marad melletted. Talán a férjed. De az is megfog halni, te is megfogsz halni. És tudod mi leszel? Egy név. Egy emlék. Vagy még talán az se. Ha szegény vagy, ha nincs lehetőséged, ha egy senki vagy, de jó ember, örökké az maradsz. Ha nem tudsz előre törni, ha nem tudsz lemondani dolgokról, amiket esetleg jelen pillanatban szeretsz, vagy ha nem tudsz érdekből bármit is megtenni, örökké ott leszel lent. Mikor hallottad azt, hogy valami kurvajó ember csúcsgazdag lett,és tökre boldog életet élt? Kíváncsi vagyok, mert én nem hallottam ilyenekről még. /Jézus, meg a satöbbit most ki lehet hagyni,mert most magunkról, normál emberekről beszélek/ Ha mindig ott van benned az a 'Jaj, én nem akarom megbántani' akkor sose leszel előrébb. Mindig hátra fognak húzni az érzéseid. És tudod miért mondják,hogy a szeretet, a szerelem gyengíti az embert? Pontosan ezért. Mert amikor szerelmes vagy, amikor szeretetet érzel valaki iránt, akkor már nem olyan éber, az ítélőképességed. Képes vagy lemondani olyan dolgokról, amik talán segíthetnék a karriered, az életed, csak azért mert te az a valaki mellett akarsz maradni, vagy mert nem akarod megbántani. Ha kapsz egy lehetőséget, például felvettek a Roxfordba, akkor ne habozz hogy el-e hagyd a párod, a családod, a bárkit, aki 'az utadba áll' /valószínű a családod támogatni fog de na,értitek/ hanem menj. Küzdj, és csináld meg. Semmit nem érsz el azzal, ha megbújsz, és visszahúzódó vagy, és nem mersz megszólalni, és jaj félsz az emberek véleményétől, és jaj, te nem akarsz másokat megbántani. Ki a faszt érdekel? Már boccs. De amikor téged megbántottak, érdekelte valakit is? Érdekelte azt a személyt, aki megbántott? Nem hiszem. Akkor te mit törődj mások érzéseivel? Igaziból, evvel csak arra akarok következtetni, hogy úgy gondolom, ha nem vívod ki magadnak a tiszteletet, azt hogy felnézzenek rád /bármilyen módon. Akár féljenek tőled, akár gyűlöljenek, a lényeg hogy rád figyeljenek/ akkor egy senki maradsz a lépcső alján. Mondom, lehet jó emberként, csalás nélkül, tiszta lelkiismerettel a csúcsra törni, de ez csak egy óriási szerencsének kellene lennie. Mert másképp nem megy. A mai világban nem megy. És a legszomorúbb, hogy a rengeteg tehetséges ember, akik vinnék valamire, ők a legszelídebbek, és nem merik megmutatni magukat. És így vesznek el. Biztosan hallottad már, de megkérdezem én is.

Tudod melyik a leggazdagabb hely a világon? Nem Dubai, meg ilyenek... Hanem... A temető. És tudod miért? Mert ott van minden megnem írott könyv, minden felnem énekelt dal, minden kinem tálalt találmány. Ott van minden, amit egyszer valaki nem mert megmutatni a világnak, mert gyáva volt, és úgy gondolta majd jön a csoda magától, és észreveszik.

Nem, szivem. Nem vesznek észre, ha nem teszel érte. 

És a másik kérdés. Miért legyél rossz? Egy, mert a jókkal mindig kibasznak. :D Ez valami törvény, vagy mi... :D Szóval, viccet félretéve, mért ne lehetnél? Kit érdekel, hogy az emberek hogyan fognak rád nézni majd a környezetedben? Hogyan fognak majd akkor rád nézni, amikor elérted az álmaidat, amikor rengeteg pénzed lett,és bármit megtehetsz. Aztán, elköltözöl, nevet változtatsz, és milliomosként éled tovább az életed.:D A legrosszabb esetben. De na, érted mit akarok mondani... Remélem. Nem buzdítalak gyilkosságra, meg ilyenekre. Egyszerűen csak, arra buzdítalak, hogyha megkell bántanod valakit, bánts. Majd kiheveri. Téged hányszor bántottak meg? Ha kell neked valami, ha valamiben a legjobb akarsz lenni, tegyél érte. Ha elkell hagynod embereket ezért, tedd. Pár év múlva, a luxusban dőzsölődve emlékezni se fogsz rájuk. Ja, köcsögen hangzik, de ez van. És nem, nem felejtettem el azt sem, hogy akkor 'hát így egyedül maradsz. Nem lesznek barátaid.' 'Érdek barátaid lesznek.' Ja, lehet... De kit érdekel. Az életemet nem másnak élem, hanem saját magamnak. Én akarom magam jól érezni abban amim van, és én akarok emelt fővel kiszállni az autómból, hogy igen, ezt mind én értem el. Egyedül. Ha meg beszélgetni akarsz valakivel, arra biztosan hogy lesz 1-1 barátod,mert olyan nincs, hogy senkid nincsen. Ha bulizni akarsz, arra az érdek barátok is tökéletesek. Mert kit érdekel ki mellett táncolsz a parketten? Vagy kivel iszogatsz? Ha pedig kapcsolatot akarsz, akkor csak azzal az egy emberrel legyél jó.. De csak miután elérted a céljaidat. Az álmaidat. Mert ha nem, úgyis közbe szól a kapcsoalt. És úgyis választás elé kerülsz. /Kivéve ha nem, akkor szerencsés vagy/ ja, tudom. Ha olyan pasid van aki mindenben támogat, az a legjobb. De ha nem olyan, akkor úgyis azt fogja mondani, hogy vagy a karrier, vagy ő. Te meg, mivel a szerelem elgyengített, persze hogy őt fogod választani. ;) Aztán, majd 8-12óra munka után hazamész, mosogatsz, főzöl, ha gyereked van azt neveled, és így letelik azaz egyetlen egy csodás életed, amiből bármit kihozhattál volna. Ha ezt akarod? Akkor rád ezek a sorok nem jellemzőek. Én azt is megértem, ha valaki evvel megelégszik. ha valaki ettől lesz boldog. De én nem. Én többet akarok. És elfogok érni mindent, szépen lassan...:)

Amúgy, végszóként megemlítem, hogy nem vagyok a belemig romlott ember, sőt, azt hiszem ha nem nézzük azt, hogy megmerek bárkit bántani, vagy elmerek bárkit hagyni, jó ember vagyok amúgy. Csak nem mindenkivel tudod... Hanem azzal,aki megérdemli, vagy akiről látom, hogy igen, ő tényleg nem tudna nekem ártani. De az ellenségeidet, mindig a barátok közt keresd.:) Jó éjszakát.

#1 Elmélkedés - A távkapcsolatról

2017.03.27. 23:35, Isabelle

Sziasztok drágaságok. Eljöttem nektek a négy nap közül, az elsőn, az első elmélkedős poszttal. Valójában nagyon nehéz csak úgy írni valamiről, és valami nagy ihletnek kell lennie ahhoz,hogy jöjjön a téma, és bőven tudjak róla beszélni. Amikor elkezdem ezt a bejegyzést, fogalmam sincs miről fog szólni, és nem tudom, jelenleg semmi elmélkedős dolog nem jut eszembe, mert le vagyok ragadva a Once Upon A Time sorozatnál, és körübelül csak az jár az eszembe, hogy 'Mi fog történni?' :D

Apropo, nem ide tartozik, de hallottátok már a Chainsmokers legújabb zenéjét? Nekem a Chainsmokers az egyik kedvenc zenekarom, sőt, talán az egyetlen, és elképesztő hogy mindig mennyire különböző, és különböző zenéket tudnak alkotni. Imádom. 

Nos. Fogalmam sincs, miről írjak, komolyan. Valamelyik nap, eszembe volt egy téma, de kiment a fejemből. Le kéne írnom ezentúl. Arra gondoltam, most hirtelen, hogy mi lenne ha a távkapcsolatról írnék. Nem, nem azt a 'jaj nem bírom már úgy hiányzik' részt, hanem hogy pontosan hogyan épül fel egy távkapcsolat, mik az előnyei, mik a hátrányai. Biztosan van köztetek olyan, akit érdekel, vagy aki már találkozott vele, vagy talán tervben van, de fél. Talán, ezzel egy kicsit tudok segíteni, mert most már mondhatni, egy ideje benne vagyok, és azt hiszem elég sok tapasztalatot szereztem ezen a téren.. Ja, szerintem erről fogok írni. Na, akkor kezdjük.

Nos, én a barátommal pontosan 1318 kilóméterre vagyunk egymástól. :) Valójában, mindenki aki először meghalja azt hogy 'távkapcsolat', egyből a rossz dolgok jutnak eszükbe. Kevesen gondolnak bele abba,hogy valójában ennek vannak bizony előnyei is. Egy távkapcsolat, bármilyen szemszögből is nézzük, nehéz. De csak akkor, ha valóban szereti egymást a két fél. Hogyha nem akkora nagy a szerelem, és nincs olyan mély érzelem a két fél között, akkor igaziból, teljesen mindegy hogy közel, vagy távol vannak egymástól, ígyse úgyse lesznek igazán boldogok. Pláne, ha távol vannak, talán /Bocsánat a kifejezésekér, de nyomósítani szeretném ezeket a dolgokat, úgyhogy na:D/ szarnak is egymásra. Ahhoz, hogy egy távkapcsolat működjön hosszútávon, három nagyon fontos dologra van szüksége a két félnek. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, már nem lesz az igazi. Nézzük sorba..

1. Bizalom. 

Bizony, gondolom ezzel nem mondtam újat, ez minden fajta kapcsolatban kellendő, és az összes létező kapcsolat, akár baráti, akár szerelmi, családi, mindegyik a bizalomra épül. Nos, nekünk, távkapcsolatosoknak az esetében ha ez nincs, akkor tényleg semmi nincs. Ha egy emberrel közel laktok egymáshoz, több időt tudtok együtt tölteni, így kialakulhat egyfajta bizalom az idő során. A távkapcsolatban viszont, az első perctől kezdve megkell lennie a bizalomnak. Ugyanis, sajnos bizonyítani nincs túl sok esélye senkinek. Maximum, ugyebár a mai korban, fényképekkel, /hozzáteszem, van hogy azok is csalnak/ helyzetmegosztás, telefonálás, stb. De azért,ez mégsem olyan, mint amikor egymás mellett vagytok, és látjátok hogy ki kivel, mit beszél, kivel van, milyen a baráti köre, satöbbi. Úgyhogy, ez az első dolog, aminek megkell lennie. Nekem nagyon nehezen ment a bizalom. Ez miatt, sokszor el is csesztem bevallom. De talán, mára már eljutottam egy olyan pontra, ennyi beszélgetés után, hogy azt mondom, igenis, megbízok benne. Nyugodtabban fekszem le aludni már, ha kint van a barátaival, vagy éppen autózik valamelyik  haverjával. Tudom, hogy bízhatok benne. :)

2. Kontakt.

Bizony. Ez is egy rettenetesen fontos dolog egy távkapcsolatban. Mégpedig az, hogy mindig kontaktban legyetek. És itt nincsenek túlzások, itt nincs az hogy 'túl sokszor írsz neki', 'túl sokat beszéltek', mert itt kell. És amíg a többi embernek, akik együtt laknak, akik találkoznak többször, megadatik a lehetőség, hogy a szerelem kimutatása ne csak szavakkal legyen bizonyítva, hanem tettekkel is, addig sajnos nektek csak a szavak maradnak. Ha kell, naponta tízszer mondjátok el egymásnak hogy 'Szeretlek', mert ezzel kialakítotok egy bizalmat. Nem a megcsalós bizalmat, hanem az érzelmi bizalmat. Mondjátok el mindig, hol vagytok, kivel vagytok, vagy éppen kivel beszéltek, szóval ne legyen az,hogy bármi is titkolózásnak tűnik,mert egy ilyen helyzetben az nagy vitákat tud szőni. Konkrétan, a mi 'napirendünk' úgy néz ki,hogy este /nálam/ hajnali egy óra után haza ér a munkából, lefürdik, eszik, felhív, és egész éjjel beszélünk. Telefonnal alszunk, reggel pedig aki kel előbb, nem kelti fel a másikat,hanem kinyomja a telefont. Miután a másik is felkelt, megreggelizünk, beszélünk a családdal egy-fél órát, majd ujból felhívjuk egymást, és egészen délutánig, amíg újból nem megy dolgozni, telefonon beszélünk, kamerázunk. Ha szabadnapos, akkor pedig reggeltől-estig beszélünk telefonon, utána kimegy egy kicsit a barátaival, ha haza ér, akkor ismét felhív, és ismét így alszunk. És tudjátok mi van? Nem unjuk egymást. Van hogy fél óráig néma csend van a telefonba, mert éppen elfoglaltak vagyunk, nem beszélünk olyan intenzíven, de akkor is tudjuk hogy ott vagyunk. És ez nagyon-nagyon fontos. Úgyhogy, ha távkapcsolatban vagytok, akkor sose gondoljátok azt hogy 'ez sok'... Mert nektek csak ez van. Ha valaki megszól, hogy túl sokat beszéltek, mondjátok meg neki,hogy próbáljon ő távkapcsolatban lenni, és szarjatok rá. Higyétek el, nem fogjátok unni egymást, hanem napról napra erősítitek a kapcsolatot. ;) 

3. Őszinteség.

Hm. Alap feltétel, minden kapcsolatban természetesen, de.. Hogy mondjam. Egy távkapcsolat során, minden érzelem felerősödik. Felerősödik a hiány, a szeretethiány, a kísértés, a sóvárgás, a vágyakozás. Minden felerősödik, persze nem egy tizenkét éves lánynál, de egy korombeli lánynál már biztosan, mert nők vagyunk, és szükségünk van lelki-testi kapcsolatra is. Ilyen esetben minden kísértést, és minden mást is sokkal erősebben érzünk. És nem, ez nem tabu. Ugyanez vonatkozik a másik félre is, mert ugyanazt amit ti éreztek, ugyanazt a hiányt érzi a másik fél is. És most a 'hiány' szót, érthetitek bárhogy. De én arra gondolok, hogy hiányzik az, hogy csak megfogd a kezét, hogy elmenj vele vacsorázni, hogy vele legyél. Ezért, mindig őszintének kell lenni. Ha tettél valamit, amit megbántál,vagy ha mondtál olyat,amit nem kellett volna, ne szégyelj bocsánatot kérni,mert ez is csak erősíteni fogja a kapcsolatotokat. Legyetek mindig őszinték egymáshoz, ugyanis egy kapcsolat hiába alapul a bizalmon, ha nincs őszinteség. Bármi történt a múltatokban, bármi történik a jelenetekben, mindig tudjatok egymás életéről, érzéseiről. Mert ez fontos. Ha ez nincs, akkor a bizalom is elszáll.:) 

Még sok mindent tudnék írni, sok pontot, hogy mire van szüksége az embernek egy ilyen kapcsolathoz, de azt hiszem ez a három, a legfőbb. Plusz, a tisztelet, de azt remélem nem kell bemutatnom. Ez a most már négy dolog mellett, az utolsó legfontosabb dolog, a kitartás,és az akarat. Adjon erőt az, hogy gondoljatok a pillanatra, amikor majd találkozni fogtok sok, kevés idő után, az nem számít. Csak a pillanat, az érzés. Megéri igaz? Megéri kivárni,megéri addig az,hogy hiányozzon. És valójában, talán ez az előnye egy távkapcsolatnak. Hogy amikor oda juttok,hogy együtt lehessetek, mindenkinél jobban fogjátok tudni becsülni az együtt töltött idő minden egyes pillanatát. Mert tudjátok, hogy amilyen nehezen jött, olyan gyorsan fog eltelni. Utána, ismét várni kell, és ez persze hogy szar. De megéri. Megéri harcolni azért, amit szeretünk, akit szeretünk, és várni. Mert soha, senki nem fog úgy hozzátok érni, vagy úgy megcsókolni, mint amennyire szeret titeket az a bizonyos személy! :) 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |