you know my name?

INSTAGRAM  ASKFM

Üdvözlök minden ide tévedő lelket. A nevem Isabelle, és ez itt egy érzelem kifejtős blog. Valójában, rengeteg blogba kezdtem bele, de őszinte leszek. Mindig megpróbáltam az elvárások szerint blogolni. Úgy blogolni, ahogyan mindenki más. Legyen szép, letisztult, jó kedvű, satöbbi. Ezért,egyiket sem éreztem magaménak. De most, azt hiszem levetkőztem ezt a dolgot, hogy megpróbáljak mindig a társadalomnak megfelelni, és igenis arról fogok írni, amiről tényleg akarok. Mivel egy elég bonyolult életem van, sokszor lesznek csöpögős, és az élet nagy dolgaival foglalkozó bejegyzések. Ha érdekel, hogy milyen témák járják át az agyam piciny kerekeit nap mint nap, akkor nézz körül, és gyere vissza máskor is. :)

Isabelle

KÉRJ KRITIKÁT ITT  /   ElKÉSZÜLTEK

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Kedvenceim
  • Cserét lehet kérni a chatben! 
  • Kizárólag blogokkal cserélek!
  • Semmi különösebb elvárás nincs, csak legyen szép rendezett az oldalad!

       

vár: Anna

 
weekly

 
about site

Szerkesztő: Isabelle
Nyitás: 2017.03. 07
Téma: Blog
Források: Kreditelek!
Design: Isabelle
Email: izzyy762@gmail.com

BŐVEBBEN

 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.04.28. 00:08
2017.04.24. 00:48
2017.04.23. 01:28
2017.04.20. 23:00
2017.04.12. 23:55
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 
nyctophilia.
Egy szókimindó, őszinte lány blogja, akinek mindenről van vélménye.
whats going on?

Bővítések

2017.03.25. 00:10, Isabelle

Nos, elérkeztünk oda, hogy most már a tartalmi bővítésre is oda figyelek.. :D /Ideje volt Iza/ 

Úgyhogy, bővítettem egy 'kicsit' a tartalmat :3 Illetve, indítottam egy új szavazást. Az előző kérdés az volt, milyen postokat látnátok szívesebben. Összesen tíz szavazat érkezett, és a legtöbb szavazat, pontosabban négy, az elmélkedős postok kapta. Így, azt terveztem, hogy jövő hét hétfőtől, négy napon keresztül minden este jövök nektek egy elmélkedős posttal. :) 

A mostani kérdés, hogy szeretnétek-e ha lehetne design-t rendelni. Őszintén szólva, elég sokat fejlődtem már úgy érzem, hamarosan kész kódos referenciák is láthatóak lesznek az oldalon, így most arra tudtok szavazni, hogy szeretnétek-e, és ha igen, akkor hogyan. :) 

Feltöltöttem az eddigi összes elkészített fejlécemet az oldalamra, belinkelve a letöltő linkkel. PSD formátumban tudjátok őket letölteni, de tudtok nekem írni ha valamelyik tetszik,és nincs Photoshopotok, hogy mit szeretnétek ha változtatnék rajta, és megcsinálom :) Természetesen eddig minden ingyen, és bérmentve van. Egyetlen kérésem,hogy tüntessétek fel ezt az oldalamat forrásnak, vagy a lovely-ninadobrev.gportal.hu-t! :) És kérlek írjátok meg chatbe, vagy hozzászólásba bárhol, ha elvitettek bármit, mert azért kíváncsi vagyok *-* 

  ÉRDEKESSÉGEK > INGYEN ELVIHETŐ DOLGOK > PSD FEJLÉCEK

Illetve, megírtam a kreditlistámat is. Ez a dolog mostanában nagyon elterjedt lett, ami nagyon jó! Erre a listára felkerülnek azoknak az embereknek a neve, akik valamilyen úton-módon hozzájárultak az én weblap szerkesztői 'karrieremhez'. Tehát, ha például segítették a munkámat azzal, hogy készítettek letölthető textúrákat, felhasználható css kódokat, kód részleteket, kód leírásokat, mindent, ami egy weblaphoz szükséges. Beírtam egy személyt,akivel egyáltalán nem tartom már a kapcsolatot, a barátságunk megszakadt, de úgy érzem az  ő neve is szükséges a kredieléseim közé. :)) Nézzetek be mindenhova, mert tényleg megéri :*

  ÉRDEKESSÉGEK > KREDITELEK

Öngyilkosság?

2017.03.20. 20:28, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/z26j830fj8bh4cm60oy7.jpg

Rohadt megosztó témával jöttem most. Valójában sokat agyaltam rajta,hogy kieresszem-e ezt a gondolatmenetemet ide, ahol több ember is nézi a fejleményeimet. De kieresztem.

Előre leszögezem, nem vagyok az a fajta, akit ha megpróbálsz csúnya szavakkal illetni, elmegy a sarokba sírni. Ha nem tetszik amit leírok, inkább ne kommentáld, vagy pedig ha szeretnéd annyira kommentálni, ott a chat, de nyugi. Nem sértődöm meg ;)

A téma tényleg megosztó. Öngyilkosság. Hogy én mit gondolok róla? Hát, lássuk.

Az öngyilkosság legtöbb esetben depresszióból fakad. A depresszió, az pedig a saját agyunkban kitalált érzékeny, és mély dolog. Nem kell bemutatnia nekem senkinek,hogy mi a depresszió. A családban többen túlélték már, köztük én is, háromszor eddigi életemben. Megküzdöttem vele, nagyon nehezen az első kettő alkalommal. Most már, harmadjára,hogy benne vagyok, sima ügy. Sokszor kérdezik tőlem a barátaim, hogy tudok én ilyen energia bomba lenni, ilyen pozitív lenni /Attól függetlenül,hogy a blogon sokszor ez nem látszik meg, a mindennapi élet 90%-ában, egy baromi pozitív, és energikus ember vagyok./ A válasz egyszerű. 

Győzelem. Akarat. És erő.

Az,hogy valaki depressziós, nem ad okot arra hogy bárhogy bánjon másokkal. Nem ad okot arra,hogy ítélkezzen mások felett, és ami a legfontosabb, nem ad okot az öngyilkosságra. Hivatalosan nem. 

Az egész életet, egy játéknak fogom fel. Tele, egy csomó szinttel. Mint például, a Márió. De, itt nem három életünk van, hanem egyetlen egy. Ha ezt elcsesszük, nem kezdjük újból a pályákat, hanem vége. Örökre. Ennek az életnek lőttek. Az,hogy hova kerülünk azután, az titok számomra még. /És maradjon is az./ 

Hívő családból származom. Hiszek Istenbe, Jézusba, és mindenbe ami levan írva a Bibliában. Nem hiába, a Tíz parancsolatban levan írva, feketén fehéren, hogy "Ne ölj!" Pontosan. Ha magadat megölöd, az ugyanebbe a kategóriába tartozik, ugyanis kiirtottál egy lelket. Ráadásul, a sajátodét. És amúgyis, a Biblia több területén fel van tüntetve,

Ha öngyilkos leszel, a Sátán kezébe adod a lelked.

És tudjátok mit? Én azt mondom, figyelj, *dobpergés* az ilyenek megis érdemlik. 

Tudom,tudom most egy csomóan fújtatni fogtok az idegtől, és majd akartok valamit írni, hogy "Ha majd te is megjárod az én utamat, meglátod hogy te is ezen fogsz gondolkodni" Meg hasonlók, de előre szólok. Felesleges koptatni a billentyűzetedet, ilyen és ehhez hasonló mondatokér. Jártam én már meg a poklot, higyjétek el. Nem is egyszer. :D Pontosan ezért,merem kijelenti, hogy az öngyilkosok, vagy azok, akik ezen gondolkodnak, a leggyávább emberek a földön és nem érdemlik meg az életet.

Plusz, az ilyen emberek önzőek is. Ugyanis, az öngyilkosság nem szüntetni meg a fájdalmat, csak tovább adja valaki másnak. Gondolj bele ember, mennyien szeretnek. Ha úgy gondolod hogy nem sokan, gondolj anyádra, és apádra. Aki felnevelt. Akik azért hoztak a világra, hogy az ő szerelmük gyümölcseként éld le az életedet! Feladood? Ennyit érnek a szüleid? A családtagjaid? A barátaid? Hagyod hogy szenvedjenek ők azért, mert képtelen voltál felállni és azt mondani,hogy a picsába akkor is felállok? Hát,szégyelld magad.

Nem vagyok én senki,hogy ítélkezzek mások felett. De azt tudom, hogy ha én nekem, és ezer más embernek sikerült kijutnia a depresszióból, és annak szintjeiből, akkor bárki képes rá. Hogy hogyan? Már leírtam. Győzelem,akarat, és erő.

A legjobb dolog, ha annyira tartod magad, hogy akarj lenni valaki. A legjobb, ha tele tűzöd az életedet célokkal /Akár elérhetetlennek tűnőkkel is/ de mindig legyen előtted egy út, amit járni akarsz. Ezzel felépítesz egy birodalmat, egy saját helyet, ahol ugyan bent vagy, de épp ez a lényeg. Hogy ki akarj jutni. Így már, nem fogsz annyit agyalni a depresszión, az öngyilkosságon, a negatív dolgokon. Hanem csak előre fogsz nézni, és büszke akarsz majd lenni magadra,hogy igen, TÚLÉLTED.

Nem hiszem el,hogy létezik olyan probléma, ami miatt az öngyilkosságot kellene választania bárkinek is. Mindenre van megoldás. Mindenből van kiút. Csak akarni kell. Tudni kell azt,hogy egyszer jobb lesz. Hinni kell akár Istenben, vagy higyj amiben csak akarsz, de tudd hogy az a valami segíteni fog. És kész. Kifogsz jönni a hülye depiből, és a talpadra fogsz állni. És ugyanezt fogod gondolni,amit én. Talán nem ennyire nyersen, de hasonlót. 

Nyers ember vagyok. Ami a szívemen, az a számon. El lehet ítélni azért,mert elítélem az öncsonkító, az öngyilkosságot megkísérlő embereket. De ez van.

Nem fogok olyannal egyet érteni, amiből én már százszor felálltam.

Bárcsak

2017.03.18. 02:06, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/gt3i0wyktxjv0rgiv11p.jpg

Hajnali 4:10. Már tegnap is le akartam írni, csak elfelejtettem, hogy hiába jelzi a dátum és időnél a 2:10-et jelen pillanatban azt hiszem, mert Magyar időszámításba rakja ki, és itt kettő óra eltolódás van. :) 

Szóval, hajnali 4:10. Ismét. Valójában, nem terveztem ismét ezt a bejegyzést, de hihetetlen, hogy egy csendes éjszaka, egy szál cigarettával az ablakban, mikre vesz rá. A gondolkodásra. Lehet hogy túl sok a negatív, a depresszió, de sajnálom. Ez vagyok én. Ez is. Lesz majd jobb is. Ki akarok írni magamból mindent. Nem azért, hogy sajnáltassam magam. Egyszerűen csak jól esik. Jól esik tudni azt,hogy van egy felület, ahova bármikor, bármit kiírhatok. Még akkor is,ha nem olvassák. 

Hajnali 4:12. Pontosan 6 perccel ezelőtt, kimentem a konyhába szokásos módon, hogy rágyújtsak. Kinyitottam az ablakot, mint mindig, de most valami arra késztetett hogy ki üljek az ablakba. Hát, felültem a konyhapultra, és kitámaszkodtam az ablakon, és néztem a szemben lévő panel házat, az eget, és a fél teli holdat. Eszembejutott, hogy sokszor akartam már írni,hogy hol is lakom, és miért, de más kereteken belül szerettem volna ezt megosztani, de most úgy érzem itt az ideje. És annak is, hogy színt valjak. Hogy miért jött létre a blog, hogy miért olyan sok a negatív, depressziós poszt. 

Nos.

Én Törökországban lakom. Igen. Most biztosan mindenki pislogott egyet, hogy 'Jaj, de jó neki'. Nem, nem jó. Nem vagyok nagyravágyó... Najó.. Talán egy kicsit, de nem így. Tudok örülni minden apróságnak, megtudom becsülni a dolgokat, amik az életben adatnak. Régesrégi álmom volt,hogy utazzak. De nem pont így,hogy itt is ragadjak. Édesanyám itt ment férjhez, kettő évvel ezelőtt. Ő már azóta itt van. Én csak kilenc hónapja, de életem eddigi leghosszabb kilenc hónapján vagyok túl. Egyik napról a másikra összepakoltam, és jöttem. Jönnöm kellett. Elvesztettem egy számomra fontos embert Magyarországon, és már nem volt ami ott tartson. Sajnos. Így jönnöm kellett. 

Nem panaszkodom, tökéletes családi környezetben élek, és végre tizenkilenc év után, nem kell azt mondanom hogy 'Nincs pénzünk'. Mert az is van. Nem ezzel van a probléma. A probléma, a magánnyal van. Pontosan, amióta itt vagyok, kilenc hónapja, azóta öt embert ismertem meg, de mind az öt mára már egy emlék. Az egyik a volt barátom, és a másik négy pedig az ő barátai. Nos, amikor elhagytam a volt barátomat, 'őket is elhagytam'. Ennek pontosan lassan négy hónapja. Nem, nem bánkódom, jól döntöttem,mert nem tett boldoggá. És van most más személy az életemben, akit tiszta szívemből szeretek, úgyhogy, nincs okom panaszkodni. Nincs szakitás utáni depim, meg semmi ilyen. Jobb ez így. Sokkal. 

Nos, akkoriban is,amikor együtt voltunk, körübelül hetente kétszer mentem az utcára, mert unalmas típus volt. Mindig otthon akart ülni. Ugyan, volt valaki mellettem, de mégis egyedül voltam. Magányos. 

Egyszóval, kilenc hónapja mondhatni nincsen senkim,csak anyukám és a nevelőapukám. Egyedül vagyok. Nem megyek emberek közé,csak nagyon ritkán. Akkor is a szüleimmel. Nem ismerek senkit,nem beszélem még a nyelvet, és teljesen egyedül vagyok. Ez az oka mindennek. 

A post valódi lényegét, másra terveztem. "Bárcsak". Ahogy kint ültem az ablakban, és néztem a csendes eget, megállt egy taxi a házunk mellett, kiszállt belőle egy nő és egy férfi. Látszólag ittas állapotban volt a hölgy, és jókat nevettek a férfival. Nos, ez elgondolkodtatott. Oké, nem az első eset, mert a napomból egy óra megy mindennap arra,hogy az ablakomban ülök, és a külvilágot nézem. Esküszöm. Beteges. De egyszerűen, belebolondulok már az egyedül létbe. Legalább ennyi, hogy kinyissam az ablakot, és haljam az emberek hangjait. Még akkor is,ha nem értem miről beszélnek. Csak érezzem azt,hogy még vannak emberek rajtam kívül a világban. 

Ahogy megnéztem azt a nőt, és azt a férfit, végig futott rajtam minden, hogy ... BÁRCSAK,énis kitudnék szállni egy taxiból egy barátnővel, egy baráttal, talán még BÁRCSAK kicsit ittas állapotban is lennék. BÁRCSAK, lenne valaki, akivel csak úgy összefutnánk az utcán néha. BÁRCSAK,lenne valaki, akivel elmehetnék egy moziba, akkor is ha nem értem a filmet. Csak a feeling. És az a valaki ne mindig a szüleim legyenek. Húsz éves leszek lassan, és a szüleimmel járok mindenhova, múltkor még bowlingozni is velük mentem, mert nincs kivel. Szószerint. Nincs senkim. Honvágyam van. Kell valami, ami oda láncol. Ami Magyarországhoz láncol. Ami oda köt. Csak érezzem azt,hogy egy részem még ott van. Csak emlékezzek arra,hogy milyen volt ott. Hogy milyen volt minden hétvégén bulizni. Hogy milyen volt amikor felszálltam a buszra, és ha mások nevettek, velük együtt tudtam nevetni, mert értettem miről beszélnek. Hogy érezzem azt,hogyha körülnézek, akkor nem egy teljesen ismeretlen várost látok, tele ismeretlen, és fura emberekkel,akik más nyelven zagyválnak. Érezzem azt,hogy valahova tartozom. Legyen valami, amibe kapaszkodhatok. 

Hm. :) A barátom olyan édes. Sokszor elmegy a házhoz, ahol laktam Magyarországon, és vagy felhív videókamerával, ha van ideje, vagy pedig lefényképezi nekem. Azt mondta, így olyan, mintha kicsit ott lennék. BÁRCSAK.

Bárcsak ott lehetnék. Bárcsak megfoghatnám a kezét, és együtt besétálhatnánk a kapun, miközben kisgyerekek az utcán labdáznak, és felőlem beszéljenek csúnyán, az sem érdekel. De legalább érteném mit mondanak. Bárcsak bemennénk, és a szüleim, a keresztanyukám, és az unokatestvéreim ott várnának minket a konyhában, nevetgélve, rádiót hallgatva, a húgom a haját dobálná, és arról áradozna milyen helyesek a nyolcadikos fiúk. BÁRCSAK.

Látom. Látom magam előtt. Látom azt,hogy egy nap ez így fog történni. Egy nap ott leszek, és ez fog várni. De csak remélni tudom, hogy a szüleim is az asztalkörül fognak ülni. Mert nélkülük, nem vagyok teljes. De így sem, úgyhogy. Mondtam én, hogy rengeteg döntést kell meghoznom. :) Nos.. Igen.. 

Én csak.. Csak szeretnék valakit. Valakit, aki átjön megvígasztalni ha sírok. Legyen lány, fiú, bánom is én. De csak barát legyen.. Valaki, aki közel lakik, akihez átmehetek és szónélkül kipakolhatom a hűtőt. Valaki, aki felhív,hogy hogy vagyok, és mivan velem. Valaki, aki szeret. Mint barátot. És nem szúr hátba. Valakit, akivel elmehetek abba a kurva moziba. Akivel elmehetek az utcára, és nevetgélhetek, és nem érdekelne senki, hogy ki van körülöttünk. Akivel hangosan, és őszintén nevethetek. Akivel elmennék egy buliba, és koccintanánk a barátságunkra. Valakit... Kérlek.. Csak.. Valakit.

 

Csak kapcsold ki!

2017.03.14. 00:05, Isabelle
https://68.media.tumblr.com/802ff6c5fb026fd418916f41febf25dd/tumblr_nxsf4zZYxD1ubmh8ao1_500.jpg

Nos, igen úgy voltam vele,hogy most már semmi értelmes postot nem tudok hozni. Viszont, az utóbbi másfél órában ez változott. Valójában, azt hiszem talán erre közre játszott a Tumblr, és egy bizonyos film. Megnéztem a "Kálvária" című filmet, ami egy pap utolsó hetét mutatja be. Nagyon megrázó, és nagyon elgondolkodtató, tanulságos film. De, most nem a filmről szeretnék beszélni, befogom tenni film ajánlóba. 

Az utóbbi napokban, úgy érzem a kapcsolatom egyfajta hullámvölgyet él át, mégpedig a távolság miatt. Ugye, már írtam hogy nagyon nehéz távkapcsolatban lenni, és a legfontosabb a bizalom. Nagyon, óriási, elképesztő bizalomnak kell lennie köztetek ahhoz, hogy a távkapcsolat valóban működjön. Sajnos, én azok közé a szerencsétlen emberek közé tartozom, akiket az ég megáldott egy nagyon magas féltékenységi szinttel. Rettenetesen féltékeny vagyok, és sajnos ezen nem tudok változtatni, bármennyire is próbálkozom. Rosszabb vagyok mint az FBI, esküszöm. Képes vagyok olyan teóriákat gyártani, amiket szerintem más ember ki se találna. Azaz, nem gyártana le. Na de, beszéljünk a lényegről.

Kettő part közt evezem, és átkell térnem az egyik oldalra, mindenképp. De melyik legyen? 

A bal oldali.

Ezen az oldalon, azt hiszem elengedem az érzelmeimet, hogy csak menjenek. Menjenek úgy,ahogyan kell. Nem szólok bele, nem irányítom, hagyom. Jöjjön magától minden, aztán vagy pofára esek, és csalódok megint, vagy nem. Ez a jövő titka. De valójában, érzem hogy nem kellene, ugyanis a fiúk nem szeretik az ilyen lányokat. /Erről is lesz egy bejegyzés, felírva!/ Nagyon nehéz, úgy szeretni valakit, és úgy távol lenni, hogy közben tudod hogy eljön az a pont,amikor együtt lehettek, de az túl messze van. Túl messze. De mégis reménykedsz, hogy kibírja a kapcsolatotok, hogy kibírja Ő. Mert ha rólam van szó, a kisujjamból rángatom ki, ha nem féltékenykedek, és nincs okom rá, semmi probléma. Simán kibírom. De Ő nem biztos. :/ 

A jobb oldali.

Itt kikapcsolom az érzelmeim. Szószerint. Nem hagyom, hogy azt érezzem amit most,és nem hagyom hogy ennyire szeressem. Hogy ennyire megviseljen, ha civakodunk, ha valami rosszat mond, ha én mondok valami rosszat, ha esetleg rosszat tenne. Itt csak vagyunk, semmi kötődés nélkül,az én felemről, és így nem sérülök. Az a bizonyos fal. Az,amit felhúznék ha ide eveznék. Építenék egy kis kuckót, és ott lennék bent, táávol az érzelmektől, távol az emberiségtől, és a szeretettől. Persze, ezt pedig tuti hamar levágná, és ki akarna együtt lenni egy érzelemmentes lánnyal, aki kábé, szarik rád. /ha megtudnám tenni. Ebben sem vagyok biztos./

És az a bizonyos arany középút, ahol evezem. 

Jelenleg,próbálom magam lebeszélni az érzelmekről. A kötődésről. Mindenről, ami a szerelemmel jár. Próbálom úgy felfogni, hogy ha van van, ha nem lesz, nem lesz. Majd idővel lesz másik. De ez nem megy. Nem tudok így élni. Fontos nekem. Szeretem, és nem merek belegondolni,hogy mi lesz ha elveszítem. Elcsépeltnek tűnik, de ő az egyetlen olyan ember jelenleg az életemben, akiért érdemes felkelnem. /pár apró dolog mellett, és persze a szüleim/ de értitek mire gondolok. A nap 24 órájában beszélünk, írásban, telefonon, kamerázunk, mindent megteszünk annak érdekében hogy elviselhető legyen a távolság, de basszameg. Nem az. Elviselhetetlen. Anyukámék hogy csinálták ezt 6 évig, fogalmam sincs. Nekem már most minden bajom van, kettő hónap után. 

Nem azt mondom,hogy úristen de szerelmes vagyok, és megölném magam ha elhagyna. De... Fontos. Fontos nekem nagyon. És nem akarom elveszíteni,és ha kell küzdök. De talán,az unalmas lenne.

Talán újra unalmas lennék, ha én megpróbálnék mindent megtenni a kapcsolatunkér. Talán, hagynom kéne hogy ő próbálkozzon, hogy ő akarja jobban. De azt hogy érjem el? Ha nem foglalkozom vele, lehet ő sem fog velem. És akkor? Elvágtam magam alatt a fát. Hogy "majd én megmutatom". Aztán megint én sírok majd át éjszakákat.

Ahj. Sehogy sem jó. Oké, ez most nem éppen egy motivációs poszt volt,és nagyon sajnálom, de jó érzés volt kiírni ezeket belőlem. És hogy mit fogok csinálni? Ha van valami ötletetek, vagy véleményetek, várom Chatben, vagy kommentben, mert nekem ötletem sincs.... :')

Jó éjt..:')

Goodbye, The Vampire Diaries

2017.03.12. 02:06, Isabelle
http://kepkezelo.com/images/37jj1vn4ms50h3rt23g8.jpg

Valójában nagyon terveztem a mai napra írni, de rohadtul nincs energiám.

Azért nincs, mert ma, azaz mostmár tegnap, mivel hajnal 4 óra van, véget ért egy korszak az életemben. 

Nem szeretném újból leírni, és ismét végig bőgni az éjszaka további részét, ezért a hivatalos Nina Dobreves oldalamról, bemásolom ide nektek, remélem nem baj. Mégmindig, ugyanúgy érzek, és mégmindig rengeteget sírok, és nem tudom mikor fog abba maradni ez a dolog. Lesz majd egy külön bejegyzés arról,pontosan miért volt nekem ennyire fontos ez a sorozat, és akkor megérthettek mindent. De addigis, 

GOODBYE, THE VAMPIRE DIARIES

FIGYELEM! SPOILER!

És akkor most. Most jöhet a búcsúbeszéd. 

Nagyon nehéz ezt a bejegyzést megírnom, ugyanis ez a sorozat tette ki az életem óriási részét. Ez a sorozat volt az első, ami annyira magával húzott, hogy nagyon nehéz ebből kimászni. Ez a sorozat, rengeteg mindent adott nekünk rajongóknak.
Megtanította azt, hogyan legyünk erősek mint Elena Gilbert.
Megtanította azt, hogyan legyünk túlélők, mint Katherine Pierce.
Megtanította azt,hogyan legyünk jók, mint Stefan Salvatore.
Megtanította,hogyan uralkodjunk magunkon, mint Damon Salvatore.
Megtanította,hogyan legyünk önfeláldozók, mint Bonnie Bennett.
Megtanította hogyan legyünk nyitottak, mint Caroline Forbes.
Megtanította, hogy mindig bízzunk a szebb jövőbe, mint Enzo.
Megtanította, hogyan áljunk ki magunkért, mint Matt Donoven.
És nem utolsó sorban, hogyan szeressük a családunkat, a barátainkat, és azt, hogy az igaz barátok sosem hagynak cserben minket. 

Igazságszerint, nagyon nehéz megszólalnom ez a rész után, és fogalmam sincs hol kezdhetném. Nem szeretnék mindent lelőni, vagy pontosan percre mindent leírni, hanem nagyvonalakban, azokat a dolgokat, amiket én szerintem illene kiemelni. 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

 

 


Újra nyitva a Fitspiration, a Gportal multitémájú blogja. Kattintsatok az új tartalmakért, cikkekért. FITSPIRATION    *****    Autóbontó Blog    *****    Kedveled Ian Somerhaldert? Odáig vagy a szépséges színésznõért, Nina Dobrevért? Kattints! Nem csak TVD rajongóknak!    *****    Internetes otthoni munkák!!    *****    antropomorf állatok | internetes szubkultúra | képzeletbeli világ | toleráns emberek    *****    ÚJ!!! Kérdõasztrológia oktatás DÍJMENTESEN, tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon!    *****    Blogger Közösség Facebookon a szerkesztõknek (ismerkedés, vélemények, tanácsok) - Csatlakozz :)    *****    Szeretnék titeket egy játékra hívni,semmi mást nem kell tenned,csak ez a weboldalon jellentkezni: jegvirag.gportal.hu    *****    Keress pénzt ingyen! Napi 2-4 dollár!    *****    Bidista.com    *****    Leighton Meester - Infók és érdekességek Leighton új sorozatáról - Gossip Girl - Leighton Meester - Cikkek, érdekességek    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    A nemrég nyílt új oldalon még egyelõre nincsen sok dolog, de azért már találsz pár olvasnivalót! Gyere nézz be hozzánk!!    *****    MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB DEMI LOVATOVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA! NAPONTA FRISSÜLÕ HÍREK, CIKKEK, KÉPEK! DEMI LOVATO HUNGARY!    *****    Adóbevallás - hamarosan közeledik az adóbevallás határideje Május 22    *****    Családi pótlék utalás 2018    *****    Brutal Wonderland~ Álarcoshölgy blogja. #kritika #graphics #cikkek #filmek #webkritika #érdekességet katt katt    *****    "Egyetlen döntés, és szabad lehetsz." Magyarország egyetlen Tobias Eaton/Négyes rajongói oldala! Nézz be! :)    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába! <- BOOKFANCLUB    *****    Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok!