• Hey, it's Isabelle
facebook

Lájkold az oldalt a Facebookon is, hogy le ne maradj a legújabb bejegyzésekről. :)

 
you know my name?

Blog ► Iza ► Érd.   Log in


Üdvözölök minden idetévedő lelket. A nevem Isabelle, Törökroszágban lakom, tizenkilenc éves vagyok, és ez itt az én igencsak sok témát bontogató blogom. Nagyon szókimondó vagyok, mindenről megvan a véleményem, és azt el is mondom, ha kell nyersen. Foglalkozom írással, foglalkozom zenével, design készítéssel, és emelett rengeteg buta, és elgondolkodtató dologgal. Ezeket szeretem ide felfirkálni, és ha téged érdekel, várlak sok szerettel vissza, illetve nyugodtan írj kommentet, chatbe, akárhova, mert imádok barátkozni. :)

 
Csit Cset

Egy blogger van, Isabelle

Cserét nyugodtan lehet kérni!

 
Címkék
 
Kedvenceim

                          

 
weekly

 
about site
Téma Blog
Admin Isabelle
Nyitás 2017.03.07
Kredit Kreditelek!
Kód Nikkii & Gergõ & Efruse
Email izzyy762@gmail.com
 
Blog plusz
Friss bejegyzések
2017.06.16. 23:45
2017.06.12. 18:55
Friss hozzászólások
 
visitors
Indulás: 2017-03-07
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

CSS Codes

 

whats going on?

Hol voltam eddig?

2017.04.12. 23:55, Isabelle

Húúha.. Jöttem magyarázkodni :D Most leírom nektek az elmúlt kettő hetemet, mert elképesztő mennyi dolog történt velem, mennyi jó, és hogy mennyi minden változott az utóbbi kettő hétben. Nahát, kezdjük az elején.

2 hete, bementem a városnak /ahol élek/ az egyik legnagyobb, leghíresebb kávézójába, egyedül, gondolva hátha valaki megsajnál, és oda ül mellém, és egy barátra lelek. Na hát, azt kell mondanom, többet kaptam egy kóla elszürcsölgetésétől egy barátnál, és megváltozott az életem. 

Ülök szépen,csendben.. Az egyik pincér nagyon néz. Nem törődöm vele, iszogatom a kólám. Észreveszem hogy közeledik felém, elkezdek pakolni a táskámba, mert valahogy akkor, amikor tudtam hogy itt az esély hogy a "Hogy vagy, mi a neved" akkori még török tudásommal beszélgetésbe enyeledjek, megilyedtem. De oda jött, és megkérdezte honnan jöttem, és hogy mi a nevem. Válaszoltam, majd mosolyogtam, nem akartam hogy többet kérdezzen, mert úgysem értettem volna meg. Ezzek kínosan érezte ő is magát, én is magamat, úgyhogy inkább fizetni indultam. Mit ad isten, amikor adom át a pénzt a pultnál, az úriember aki mögötte állt, leszólított és felmutatott az ujjával hogy várjak egy kicsit, amíg a mögöttem lévőek is fizetnek. Rendben. Félre álltam, mindenki engem nézett és kínosan éreztem magam, hogy vajon mit csinálhattam, hogy mint utólag kiderült, a főnök leint engem. Eltelt kb 2 perc,és intett hogy menjek utána. Felvitt az irodájába. Leült a székre, bekapcsolta a gépet, beírta a fordítót, törökről angolra, és írni kezdett. Mi a nevem, hova valósi vagyok, van-e barátom, miért lakom itt, kérdések özönlöttek rám, én pedig kezdtem megijdeni. Utolsó előtti kérdése az volt,hogy dolgozom-e. Mondtam hogy sajnos nem, unatkozom egész nap. 'Lenne kedved itt dolgozni? Nagyon szép vagy'. Hangzott ez a szájából, nekem a szemeim kerekedtek ki, összehúztam a szemölödököm, mosolyogni kezdtem, és bólintottam. Mondtam hogy megbeszélem otthon,és holnap bejövök. 

Háát, mondanom sem kell. Elkezdtem ott dolgozni, rengeteget dolgozom, és hajnali 1 van amikor kettőkor érek haza, délután kettőtől. A lábaimat nem érzem, a hátam tönkre megy lassan, de! MEGÉRI.

Tudni kell, hogy tényleg kb ennyit beszéltem,hogy "Hogy vagy, mi a neved". És amióta ott dolgozom, gyerekek társalgási szinten beszélem a nyelvet, lett rengeteg barátom, barátnőm, és van pár értem vissza térő vendég is. 

Tudni illik, a távkapcsolatomnak egy ideje már vége, így nem bűnőztem, de. 

Az egyik vendég, /70 asztalos kávézóról beszélünk/ elkezdett oda járni. Egy srác. Egy kurva jóképű srác. Egy kibaszott jó pasi. Nahát, kb ki se mertem vinni nekik /a barátaival volt/ a rendelést, mert olyan zavarban éreztem magam. A pincér fölsőm kb a térdemig ér, a kötényem szét csúszva van mindig, a sminkem szét van folyva a rengeteg futkározástól, a hajam pedig szanaszét áll mindig. De kivittem, és inkább nem pillantottam rá. Mindenkinek amikor leraktam a rendelését, jó étvágyat kívántam, és egy apró mosolyt biccentettem a szemeikbe nézve /a barátainak/ de az ő szemébe képtelen voltam nézni,mert annyira zavarba voltam. úgyhogy leszegzett szemekkel, a tálcát a fejem elé rakva mentem vissza a pulthoz a lányokhoz, akik egyből nevetni kezdtek hogy ezt látták.

Gondoltam én magamba, hogy áhh, egy ilyen pasit akkor se kapnék meg ha szépségkirálynő lennék. Haza jöttem, és anyának elmondtam hogy van ez a fiú, és mindig elcseszek mindent /rossz asztalhoz viszem a rendelést, nem találom az asztalt, megbotlok, satöbbi/ amikor ő ott van. Másnap reggel, görgetem az Instám, nézem az értesíéseim, bekövtések satöbbi, és meg akad a szemem egy profilképen. Rámegyek, vissza megyek, 11 órája kezdett el követni. Megint rámegyek, megint vissza megyek az értesítésre, megint rámegyek, és sikoltozni kezdek. Anyának.

Anya bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Fél óra bazmegolás után, végülis kinyögtem hogy ez az a srác, ez az a kurva jó pasi, a kávézóból. Bekövetett. Gondolkodtam páár másodpercig, majd vissza követtem. Belájkolta egy képem, én is az övét. Belájkolta két képem,én is az övét. Na, gondoltam, itt lesz valami. Hát na.

Aznap rám is írt. Elezdtünk beszélgetni és megbeszéltünk még aznapra egy talit. Pont bent ültem a munkahelyemen, mint vendég, és sült krumplit ettem, amikor a barátnőimnek akik akkor épp dolgoztak, mondtam hogy ide fog jönni. Gyorsan lepakolták az asztalom, tip top, minden, letörölték, új hamus, stb, és megjelent. Amikor belépett észrevettem, de a zavarodottság miatt előkaptam a telefonom mintha nem láttam volna. Fuck Logic Iza. Odajött, köszönt, köszöntem, két puszi, leült.  Kikért egy narancs shakeet, és vizipipát kért. Beszélgettünk, így úgy, törökül, hol fordítóval, hol nem, de beszélgettünk. Kiderült hogy ő amúgy focista, benne van egy nagyon nagy hírű csapatba, és hát én egyre jobban süllyedtem a szék alá, hogy most egy pincér vagyok pont itt,és hát eddig remete voltam, szia.

Na mindegy, a történet lényege az,hogy most dúl a láv, tudjátok ez a rózsaszín ködös cucc, mert ja, összejöttünk. Vannak barátaim, van egy nagyon jól fizető állásom, amibe kidolgozom a belem, de nem baj,mert megtanultam a nyelvet, és van egy focistám. /Amúgy sose voltam oda a focistákér. Bla./ 

Úgyhogy ez van most. Ezért nem írtam, mert semmi időm. Amikor időm van, Vele vagyok, vagy kipihenem magam, vagy tanulom a nyelvet.

Nem zárom be a blogom, de sokkal ritkábban lesznek posztok.:(

Remélem megértitek, és remélem hogy mindenkinek ugyanilyen fantasztikusan alakul az élete. 

Csókolok és ölelek mindenkit szeretettel. <3 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
Még nincs hozzászólás.